Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Glück Jenő: A gyulafehérvári izraelita hitközség története / 34–44. o.
szerint a vármegye izraelitái közül 53,1% jelentett magyar anyanyelvet, míg 1911-ben 89% tett hasonló nyilatkozatot. A gyulafehérvári hitközség tagsága a vizsgált időszakban lényegileg a városra korlátozódott. Az 1877. január l-jén készített felmérés szerint 1115 hívő volt, közöttük 156 hitközségi adófizető. Az 1910. évi adatok szerint a hívek száma elérte az 1586 főt. A hitközség vezetőségét választás útján jelölték ki, időszakonként változó 3-5 éves időtartalomra. A napi munkát több fizetett személy végezte, az elnök, illetve a vezető bizottság intézkedései alapján. A főrabbi és a kántor választása élethossziglan tartott. Adataink szerint 1754-et követően hat főrabbi működött, közöttük a jelentősebbek Levi Margoliott (1778-1817) és Ezekiel Paneth (1823-1845) volt. Friedmann Ábrahám működését (1846-1877) beárnyékolta az ortodoxok és reformerek küzdelme. Tevékenysége — eredeti címének fenntartásával — 1868 után nyugdíjazásáig (1877) a helyi hitközségre korlátozódott. Átmeneti megoldások után Fischer Sándort választották főrabbinak (1892-1932), helyi hatáskörrel, anyakönyvezési megbízatása azonban az egész megyére kiterjedt. Működésének alapelve a Sulchan-Aruchban lefektetett vallási szabályok töretlen megtartása, a szertartási előírások biztosítása és az egyre terjedő magyar nyelvű prédikációk színvonalának emelése. Különös gonddal őrködött a felekezeti iskolából kiszorult fiatalság nevelése felett. Krausz Mór főrabbi (1932-1947) szintén elődje vonalán haladt, sőt 1934-ben arra igyekezett rávenni a kereskedőket, hogy szombaton munkaszünetet tartsanak. Gondolatvilága azonban már ekkor összekapcsolódott a cionizmussal is, ami arra késztette, hogy végül családjával Izraelben találjon otthonra. Utánpótlás hiányában a mindinkább összezsugorodott szefárd csoport azonosságának jobb megőrzése érdekében, 1900 körül mozgalmat indított külön imaegylet létesítésért, amit az askenáz többség elutasított. Az eredetileg 43 hitközségi tag által kezdeményezett megoldást támogatta a megye vezetése, ami végül elősegítette a kormányszintű jóváhagyást is. Rabbit választottak a ladinó nyelvet ismerő Paneth Sámuel személyében, aki az egykori híres, hasonló nevű főrabbi leszármazottja volt (1908-1946). Magyar nyelvű új alapszabályukat 1911 -ben 165 hívő tette magáévá. Vallási tevékenységük számára a régi zsinagógában biztosítottak megfelelő helyiséget. A vallási élet és bizonyos szociális feladatok biztosítása súlyos terhet jelentett a hitközségnek és az imaegyesületnek egyaránt. Az iskola fenntartása csupán a hitközségi hozzájárulásra támaszkodhatott. Valójában 1870 után mind szembetűnőbbé vált Gyulafehárvár fejlődésének lassulása és elmaradása a felfutó Kolozsvárhoz és Marosvásárhelyhez viszonyítva. Ilyen körülmények között növekedett az ellentmondás az igények és hívek fizetőképessége között. így pl. 1910-ben a hitközség költségvetési hiánya közel 1000 koronát tett ki. E helyzet következtében mindent elkövettek az anyagi források biztosítása érdekében. így erélyesen tiltakoztak 1908-ban a kóser hús forgalmazása ügyében kibocsátott, szerintük sérelmes miniszteri rendelet ellen. A pászkasütés törvényes monopóliumának birtokában a hitközség erélyes hatósági beavatkozást igényelt 1912-ben az egyes magánszemélyek által alacsony áron forgalmazott termék árusítása ellen. A továbbfejlődés előmozdítása érdekében a hitközség élére általában társadalmi, sőt politikai súllyal rendelkező személyiséget választottak, akinek működését elősegítette az 36
