Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - MÉRLEG - K. Német András: Fenyvesi László: Tolna megye középkori történetéhez kapcsolódó oklevelek regesztái. Szerkesztette Dobos Gyula. (Tolna megyei levéltári füzetek. Tanulmányok 8.) Szekszárd, 2000. / 48–52. o.

fellelhetetlen — oklevél kivonatát ezekből adta meg. 3 A fenti, többször idézett munkák is csak esetlegesen kerültek felsorolásra, hiszen az 124., 180., 199-200., 207., 310., 352., 416-417. stb. regesztát Szakály, a 30., 96., 124., 140., 904., 1090. számúakat pedig Érszegi is kiadta, ám ezekre mégsem történt hivatkozás. Meglepő ugyanakkor, hogy a 411. regesztában a szerző az oklevélnek az Új Magyar Múzeum 1857. évi számában történt kiadására utal, hiszen ezt a kiadványt bizonyosan nem forgatják annyian, mint az érthetetlenül mellőzött, megbízható forráskiadványokat, az Anjou-kori okmánytártól a Zsigmondkori oklevéltárig. A kötet elején szereplő korai okleveleknél mindenképpen elvárható lett volna a Györffy György által összeállított alapvető, éppen ezekkel az oklevelekkel foglalkozó forráskiadvány figyelembe vétele. 4 A régi jelzeteket a szerző többször mellőzte (124., 141., 214. stb.), néhány esetben pedig még a Dl-jelzeteket is elhagyta (191., 240.). Sokszor hiányzik a régi levéltár neve mellől a pontosabb jelzet (424-426., 432., 444. stb.), egyszer viszont kizárólag ezt olvashatjuk a regeszta élén, a levéltár neve nélkül (247.). A régi jelzetek rövidítése sem egységes, a Neo-regestrata Acta pl. a következő alakokban szerepel: NRA (389.), NRA. (651.), Neo-Regestrata Acta (273.), a Monumenta Vaticana-sorozat pedig Monum. Vatic. Hist. Hung. Illustr. (153.), Mon. Vat. (289.) és Monum. Vatic. hist. Hung. illust. (293.) rövidítés alatt is. Nem sikerült következetességet felfedezni az iratok eredeti, latin nyelvű közlésének rendszerében sem: ezek néhol szerepelnek zárójelben az év-hónap­napjelölés alatt, néhol pedig oldalakon át hiányoznak. A kötethez nem készült mutató; a bevezetésből kiderül, hogy ezt a tervezett következő, török koros forráskiadvány megjelenésekor kívánják kiadni, ezért felhívom a figyelmet — a hibákat nem kimerítően összegyűjtve — a regesztákban szereplő néhány súlyosabb történeti-földrajzi tévedésre. Bármely alapvető kézikönyv használatával elkerülhető lett volna a középkori Tolna megye főesperességeinek a veszprémi egyházmegyéhez történő besorolása éppen a pápai tizedjegyzékek adatainál (153.), amely forrás pedig önmaga tartalmazza az archidiakonátusok valódi, Pécshez való egyházi hovatartozását. Ugyanitt kell megemlíteni, hogy a szerző érthetetlen módon csupán az 1333. év adatsorát közölte, pedig úgy a tolnai, mint a regölyi főesperességről több évből fennmaradtak a tizedjegyzékek. Ez eredményezte, hogy míg a tizedjegyzékek összes évéből fennmaradt adatok alapján a tolnai főesperességben 69, a regölyiben pedig 67 azonosított plébániát találunk, addig a szerző az előbbiből csupán 15, az utóbbiból pedig 32 falu adóját közölte. Vitatható, hogy jogos-e a nem magyar anyanyelvű tizedszedők által rendkívül rontott formában lejegyzett helynevek közlésének mellőzése, mert ebből azt következtetheti némely — a forrás eredeti kiadását kézbe nem vevő — olvasó, hogy mai faluneveink a középkoriakkal teljesen megegyeztek (pl. a mai Dalmand a középkorban a Dalmad, a mai Leperd a középkorban a Veperd nevet viselt stb.). 5 A 167. regesztában Csat birtok 1342. évi felosztásáról olvashatunk, a kivonat azonban nem tartalmazza az eredeti oklevélben szereplő felosztás mikéntjét, amely a birtok kőegyházát (ecclesiam 3 Pl.: 99., 161.: KOLLER, JoSEPHUS: História Episcopatus Quinqueecclesiarum. II. Posonii, 1782.; 135.: THEiNER, AUGUSTINUS: Vetera monumenta Hungáriám sacram illustrantia. I. Romae, 1859. stb. A Diplomata Hungáriáé Antiquissima. Vol. I. 1000-1131. Ed.: GYÖRFFY GYÖRGY. Bp., 1992. 5 CSÁNKI DEZSŐ: A középkori Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp., 1897. 408., 458. 49

Next

/
Thumbnails
Contents