Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - KILÁTÓ - Szabó Csaba: Gázgyárból levéltár – egy ipari műemlék hasznosításának tanulságai / 36–39. o.

GÁZGYÁRBÓL LEVÉLTÁR — EGY IPARI MŰEMLÉK HASZNOSÍTÁSÁNAK TANULSÁGAI* A Bécsi Városi- és Tartományi Levéltár (Wiener Stadt- und Landesarchiv) iratanyaga eredetileg az 1872 és 1885 közt felépült impozáns városházán került elhelyezésre. Alig száz év múlva azonban már valamennyi raktárát kinőtte a levéltár, és következtek a bérleményekben elhelyezett külső raktározás évtizedei. Az osztrák főváros különböző, egymástól távol eső kerületeiben bocsátott a fenntartó olcsó ingatlanokat a levéltár rendelkezésére raktározási gondjainak „átmeneti" megoldására. Hamar világossá vált, hogy a külső raktárak nem működnek eredményesen, hiszen pl. a fenntartási költségek is komoly kiadást jelentettek. A távolságok, a szétszórtság miatt akadályba ütközött a munkaerő hatékony alkalmazása, amely már az eredményes feltáró munkát, sőt még az adatszolgáltatást is veszélyeztette. Ugyanakkor hiába emelkedett a külső raktárak száma, a levéltár képtelen volt átvenni az illetékességi körébe tartozó iratokat. Megteltek a tanácsok, a bécsi szakigazgatási és egyéb szervek irattárai is. Az európai kultúrfőváros vezetői sokáig fiem tudták rászánni magukat egy új levéltár építésére. Bécsben sem történt volna a levéltár ügyében még évtizedekig érdemi előrelépés, de egy új városfejlesztési terv kimozdította a helyzetet a holtpontról. A bécsi városi vezetők 1995-1996-ban elhatározták a simmeringi városrész fejlesztését. Merész döntés volt, hiszen ebben a kerületben korábban jelentős ipar települt, az összeköttetés a belvárossal egyáltalán nem volt optimális, és bár közel a Duna, mégis kevés a zöldterület. A lehetőségek végiggondolása után kézenfekvőnek tűnt, hogy a védett ipari műemlékek hasznosítása képezhetné a városrész fejlesztésének kiindulópontját. Simmering legjelentősebb 19. századi ipari emléke, az 1896 és 1899 között épült gázgyár. A tervek a négy hatalmas téglaborítású gáztartály hasznosítására vonatkoztak. Georg Pfendler kémikus nevéhez fűződik az első bécsi „gázgyár" alapítása. 1827ben rendezte be egy gyógyszertári helyiségben üzemét, ahol gyantaolajból és repceolajból olajgázt állított elő, amit kisebb gáztartályokban maga szállított vevői részére. Idővel egyre nagyobb igény mutatkozott a gázvilágításra és egyre több vállalkozó gondolta úgy, hogy részt kell vennie az igények kielégítésében. így a londoni székhelyű Imperial Continental Gas Assocation is, amely céljául tűzte ki a kontinens nagyvárosaiban a gázvilágítás kiépítését. Hannoverben és Berlinben már 1824-ben megszerezték a jogokat és hamarosan Bécsben is megvetették a lábukat, mégpedig csaknem hetven évre (1911-ig). Az ICGA igyekezett kihasználni monopolhelyzetét és egyre több gázgyárat, gáztározót épített fel Bécsben és környékén (Fünfhaus, Erdberg, Belvedere, Wáhring, Zwischenbrücken, Floridsdorfstb.). A közvilágításért a bécsi városi tanácsnak egyre magasabb árat kellett fizetni, így kiszolgáltatott helyzete egyre Ezúton mondok köszönetet Prof. Dr. PÉTER CSENDESNEK, a Bécsi Városi- és Tartományi Levéltár igazgatóhelyettesének, aki a bőséges irodalmat, a tervdokumentáció másolatait a rendelkezésemre bocsátotta, és 2000 nyarán személyesen vezetett körbe kollégáimmal — HORVÁTH J. ANDRÁS főigazgatóhelyettessel és SÍPOS ANDRÁS fölevéltárossal — egyetemben az építkezésen. 36