Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - HÍREK - Svenson, Anna: Az ICA/CIA Nemzetközi Szervezetek Szekciójának éves találkozója, Genf-Lausanne, 2003. május / 68–69. o.
HÍREK AZ ICA/CIA NEMZETKÖZI SZERVEZETEK SZEKCIÓJÁNAK ÉVES TALÁLKOZÓJA, GENF-LAUSANNE, 2003. MÁJUS 12-15. Az ICA/CIA {International Council on Archives) szűkebb szakmai területekre szakosodott kilenc szekciója közül az egyik a Nemzetközi Szervezetek Szekciója (1. még: www.ica.org ). Világszerte rengeteg nemzetközi szervezet működik; csupán a nemkormányzati szervezetek számát 14 ezerre becsülik. Levéltári és iratkezelési tevékenységük és forrásaik rendkívül változatosak, ezt a tényt a szekció tagjainak összetétele is tükrözi. Bár a tagságról vezetett nyilvántartás nem a legfrissebb, jellemző, hogy a 81 tagból 55 európai székhelyű (19 svájci, többnyire ENSZ-tagintézmény), 16 Egyesült Allamok-beli, és mindössze négy intézmény afrikai, egy ázsiai, öt pedig arab. A szekció elnöke, Dane Kens Boel, a párizsi UNESCO levéltárának vezetője. Az Open Society Archives/Nyílt Társadalom Archívum (a Central European University/Közép-Európai Egyetem sajtólevéltára) ez idáig az egyetlen magyar szekciótag. Mint az OSA nemrég kinevezett főlevéltárosa, részt vettem az éves találkozón, amelyet az idén az ENSZ genfi irodájában rendeztek meg. Az iroda — az UNOG — a Nemzetek Palotájában található. Ez a hatalmas és gyönyörű épület a Népszövetség székhelyének épült, 1938-ban avatták fel, amikor a szervezet gyakorlatilag már elveszítette politikai jelentőségét. Az épületet később, 1947-ben, a könyvtárral és a levéltárral együtt átvette az újonnan alakult ENSZ, és ma az irodában körülbelül háromezer ember dolgozik — így az iroda a New York-i után a második legnagyobb ENSZ-központ. A szekció feladatai közé tartozik, hogy elismertesse a nemzetközi szervezetek levéltárainak szükségességét és jelentőségét, valamint az ott dolgozó levéltárosok mint nemzetközi köztisztviselők szakmai státuszát. Azt gondolhatnánk, hogy ezek a feltételek adottak. Az igazság azonban az, hogy alig akad nemzetközi szervezet, amely figyelmet szentelne a levéltárának — hiányoznak a levéltári szabályzatok és előírások, a levéltárosokat nem védik a törvények, amelyek pedig elengedhetetlenek a szakszerűen végzett munkához. A körülbelül harminc résztvevő részben az ENSZ genfi székhelyű szervezeteit képviselte — a WHO, 1LO, FAO, WFP, ITU, UNHCR, WIPO munkatársaiként — de ott voltak a NATO, az ICRC és az IMF levéltárosai is. A nemzetközi szervezetek nagy számához képest, amelyek levéltári és iratkezelő tevékenységet is folytatnak, a résztvevők száma azonban igen csekély volt. A szervezetek levéltárainak általános helyzete nem túl rózsás. Többüknek meg kellett válniuk költségvetésük és munkatársaik jelentős részétől, gyakori, hogy a felső vezetés nincs tisztában a levéltárak szerepével és szükségleteivel. Ugyanakkor jelentős fejlődés is tapasztalható az UNOG, az UNHCR, az ICRC, a WHO és más szervezetek levéltárában: átszervezték és megerősítették a levéltári és iratkezelő tevékenységet, új informatikai rendszereket és adatbázisokat vezettek be. A szekció két új projektet kezdeményezett, amelyekről be is számoltak a találkozón. Elsőként a holland Ineke Desemo tartotta meg előadását Az elektronikus iratkezelés gyakorlati megvalósítása a nemzetközi szervezetekben címmel. Ineke Deserno jelenleg a 68
