Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - Varga Éva Mária: Hungarica-kutatás az oroszországi levéltárakban / 3–18. o.

VARGA EVA MARIA HUNGARICA-KUTATÁS AZ OROSZORSZÁGI LEVÉLTÁRAKBAN Történelmünk sajátosságaiból adódóan, az államhatárok és a politikai rendszerek változása következtében hazai levéltári forrásbázisunk csak a külföldön őrzött magyar vonatkozású levéltári anyag szisztematikus feltárásával, jegyzékelésével és — lehetőség szerint — másolatban történő beszerzésével tehető viszonylag teljessé. Hatalmas mennyiségű hungarica-anyag található a 16-17. századot illetően a törökországi, a 16. sz. első harmadától az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig az osztrák levéltárakban, a 20. századra vonatkozóan pedig az Oroszországi Föderáció archívumaiban. A határainkon kívüli levéltári forrásanyag kutathatóságának, feltárásának, közreadásának intézményes biztosítása a modern történeti forráskiadás 19. századi kezdeteitől napjainkig az állami tudománypolitika fontos célkitűzései közé tartozik. A Monarchia felbomlása után a több évig elhúzódó osztrák-magyar levéltári jogvitát sikerült kompromisszumos elemeket tartalmazó, ugyanakkor megnyugtató és jövőbemutató egyezménnyel zárni. Az 1927. január l-jén hatályba lépett, badeni levéltári egyezmény néven ismert államközi szerződés — a nemzetközi levéltárjogban azóta is egyedülálló módon — a határokon átnyúló levéltári együttműködés olyan alapelveit érvényesítette, amelyhez hasonló igények jogosultságát az államok közötti jogutódlás problémáival foglalkozó ENSZ- és í/jVisSCOajánlások csak több évtizeddel később nyilvánítottak méltányosnak.

1 Az államközi szerződés értelmében a tisztán magyar szellemi tulajdonnak számító és a proveniencia elvénél fogva Magyarországot illető levéltári állagokat kiemelték a bécsi levéltárakból és átadták Magyarországnak, mindazokat az állagokat pedig, amelyek a központi államigazgatás 1526-1918 között létező, magyarországi hatáskörű szerveinek működése során keletkeztek, a két állam megoszthatatlan és elidegeníthetetlen közös szellemi tulajdonának nyilvánították. A badeni egyezmény legnagyobb vívmányaként értékelhető, hogy a közös szellemi tulajdonból Magyarországot megillető jogok gyakorlására a bécsi levéltárak mellett állandósította a levéltári delegáció intézményét.

2 Ennek megfelelően azóta is — leszámítva az 1950-es években a hidegháború elfajulása okozta közel egy évtizedes kényszerszüneteltetést -— tevékenykedik Bécsben az Österreichisches Staatsarchiv, a Haus- Hof- und Staatsarchiv, valamint a Finanz- und Hojkammersarchiv, illetve külön a Kriegsarchiv vonatkozásában a magyar levéltári kirendeltség.

3 Az 1990-es évek elején Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett változások eredményeképpen lehetővé és időszerűvé is vált a magyar-orosz levéltári kapcsolatok új alapokra helyezése. A két ország központi levéltárai és levéltári hatóságai közötti 1 A bécsi levéltári delegáció létrehozásának történetére I. az egykori delegátus összefoglalóját: Ri;ss IMRE: Nemzeti levéltári vagyon — közös szellemi tulajdon. A bécsi magyar levéltári delegáció szerepe a határokon átnyúló levéltári problémák megoldásában. Levéltári Szemle (= LSz), 38. (1988) 1. sz. 3-9.; TOWIHAU., PA^OÍÍKA: BeHrpHH M apxHBHbie HCTOMHHKH no HCTOPHH TaöcGyprcKOÍí wnnepHH. The Common Archivál Heritage of States and Nations qf Central and Eastern Europe. Szerk.: STEPNIAK, WLADYSLAW. Warszawa, 1998. 152-157. 2 RESS I.: i. m. 6. 3 L.: 1/1999. NK.ÖM utasítás a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség működéséről. Kulturális Közlöny, 43. (1999) 7. sz. 172-173. 3