Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

bíró események. Jellemző példa, hogy a szovjet-jugoszláv viszonyt ismertető gyűjtemény a Szovjetunió és Jugoszlávia hivatalos államközi kapcsolatainak hiányát a szovjet állami szervek és a jugoszláviai kommunisták, valamint a Jugoszláviai népek" közti érintkezés bemutatásával igyekezett kompenzálni.

3 A módszertani fogyatékosságok kapcsán elég megemlíteni, hogy a közzétett iratok levéltári jelzetét nem tüntették fel, ami teljesen lehetetlenné tette az azok alapján kiinduló, további, rendszerszerű kutatómunkát. A korszak magyar-szovjet és román-szovjet kapcsolatairól az 1991. évi oroszországi politikai változások előtt nem készült dokumentumgyűjtemény. Ez a két téma ennél fogva mentes maradt a prekoncepcióktól és „ideológiai sallangoktól", tehát tabula rasaként, tiszta lappal indulhatott új forráskötetek tervezésénél. Az öröm második forrása az, hogy az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának Külpolitikai Levéltárában — ahonnan a dokumentumokat a kötetbe válogatták orosz részről —, a kutatók még ma is nehezen férhetnek hozzá az ott őrzött iratanyaghoz. Itt a kutatómunka meglehetősen nehézkes, ugyanis az érdeklődők nem használhatják az iratok feltárásában nélkülözhetetlen útmutatásokat tartalmazó levéltári segédleteket. A megtekinthető iratanyagot az intézmény munkatársai válogatják ki az előzetesen megadott téma alapján. Mivel ők ismerik az iratanyag leírását, a kutatómunkát végső soron nekik kell elvégezni a kutató helyett. Ebből fakad az, hogy gyakran önkényes módon határozzák meg a válogatás'szempontjait, ami miatt nem az érdemi adatokat tartalmazó őrzési egységek kerülnek a kutatóhoz. Ez a gyakorlat alapvetően sérti a kutatási szabadság elvét, és az alkotómunka számára nem teremt kedvező légkört. További gondot jelent, hogy a levéltárba érkező külföldi kutatóknak nem adnak elegendő mennyiségű iratot, aminek az áttanulmányozására szánt idő kitöltené a moszkvai tartózkodásuk teljes időtartamát. Az itt végzett kutatómunka eredményessége emiatt alapvetően ilyen objektív tényezőkön múlik. Az orosz államérdekeket figyelembe véve, érthetőek lennének a közelmúlt, vagy akár a '70-es, '80-as évek külügyi iratainak kutathatóságánál alkalmazott — a világ összes levéltárában is hasonlóképpen megszokott — bizonyos szigorítások, elgondolkodtató azonban, hogy a két világháború között keletkezett dokumentáció esetében miért érvényesül ez a gyakorlat? Azért tartottuk indokoltnak az orosz külügyminisztériumi levéltári anyag kutathatóságával kapcsolatos szabályok és saját tapasztalataink hosszas ecsetelését, hogy világossá váljon: olyan új forráspublikációk, amelyek az orosz külügyi levéltárból adnának közre a független történész vagy levéltáros szakma által szisztematikus kutatómunka során gyűjtött, nagyobb korszakot átfogó anyagot, jelenleg csak nagyon nehezen jöhetnek létre. Egyrészt jelentkezik az igény arra, hogy egy olyan időszakban, amikor a kelet-európai történetírást alapvetően már nem terhelik ideológiai vagy aktuálpolitikai motivációk, új módszertani megközelítésben és korszerű szerkesztési szempontokat figyelembe véve jelentessünk meg diplomáciai forrástárakat, másrészt viszont szembesülni kell az ezt még mindig gátló adminisztratív akadályokkal. A 3 A szovjet-jugoszláv kötet 1992-ben jelent meg, de láthatóan még jóval az 1991. évi oroszországi politikai változások előtt kezdték meg anyagának összegyűjtését és összeállítását. A szerkesztési szempontokat figyelembe véve átmenetet képezett a korábbi hasonló tematikájú kiadványok és az utána megjelentek közt: a külügyi iratokat kivéve a dokumentumok levéltári jelzetét feltüntették (bár a kötetben viszonylag kevés levéltári dokumentum van, sok szemelvényszerü hírlapi és újságcikket közöltek benne). CoeemcKOwzociaecKue omHomeHun. i. m. 20