Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Körmendy Lajos: Mentalitás és identitás, levéltárak és társadalom – közép-európai példák / 9–21. o.

mentalitással, ennek változása is hasonlóan lassú, és itt is konstatálhatunk egy fáziseltolódást. Minden szakmai közösségnek alkalmazkodnia kell a körülményekhez, azaz válaszolnia kell a változó társadalom kihívásaira. A körülmények azonban gyorsan változnak, sokkal gyorsabban, mint a mentalitás vagy az identitás. Irreális lenne azt várni, hogy ez a mozgás szinkronban legyen a társadalmi változásokkal, de erre nincs is szükség, mert a mentalitás és identitás csak egy keret a levéltári közösség válaszadásához és cselekvéséhez. Ha ez a keret megfelelő, akkor a közösség gyorsan és jól tud reagálni. De ha nem, ha pl. a levéltárosi közösség rossz értelemben vett konzervativizmusa akadályozza új és szükséges módszerek bevezetését, akkor komoly akadályt jelenthet a fejlődés útjában. Sokszor beszélünk identitásválságról, de sohasem mentalitásválságról, pedig gyakran elsősorban ez utóbbiról van szó. Ha egy közösség nem tud megfelelően reagálni a gyorsan változó társadalmi elvárásokra, akkor ez feszültséget okoz, és a közösséget előbb vagy utóbb önmaga szerepének átértékelésére sarkallja (nem biztos, hogy megfelelően elvégzi, ekkor csak súlyossá és elhúzódóvá teszi a krízist), ezt nevezzük identitásválságnak. Viszont az identitásválság csak okozat, az ok a szakmai-erkölcsi értékek és a valóság diszkrepanciája (azaz mentalitásválság), ezt dolgozza fel úgy a közösség, hogy megpróbálja kialakítani az új szerepét (identitás). 2. A mentalitás-identitás szerepe a társadalom és a levéltár közötti interakcióban Hogy jobban megértsük a társadalom és a levéltár (levéltárosok) közötti kölcsönös kommunikációt, illetve ebben a mentalitásnak-identitásnak a szerepét, érdemes alaposabban megvizsgálni a működési mechanizmust. Először lássuk az elméleti megközelítést. A levéltárak, a levéltárosok a társadalom részei, innen állandó jelzéseket kapnak, és ha a jelzések drámaian vagy tartósan eltérnek a fogadó fél várakozásaitól, akkor ezt kihívásnak nevezzük. A levéltárosi közösség a jelzéseket feldolgozza és szakmai válaszokat ad (kezeli a megváltozott helyzet okozta problémát), ez is egyfajta jelzés, immár olyan, amit a levéltár küld a társadalom felé. Másfajta, nem csak szakmai tartalmú jelzésváltás is zajlik a levéltár és a társadalom között. A társadalom, illetve az őt reprezentáló hatalom kijelöli a levéltárosi közösség helyét a társadalmi színpadon: kialakítja a jogi környezetet, az intézménystruktúrát, megteremti a működési feltételeket. A levéltárosoknak ez általában nem jó, szeretnének javítani a helyzetükön, és ezt különböző módszerekkel próbálják elérni, pl. lobbizás vagy sajtó útján (visszajelzés). Nyilvánvaló, hogy a két fél nem egyenrangú, azaz a levéltárosoknak kell alkalmazkodniuk a társadalomhoz és nem fordítva. Ez persze nem csökkenti a társadalom (a hatalom) felelősségét, azaz kérdés, hogy fel- és elismeri-e a levéltárak szerepét, és ennek megfelelően kezeli-e, biztosítja-e a megfelelő működésüket? (Erre a továbbiakban látni fogunk konkrét példákat.) A másik oldalnak, a levéltárosi közösségnek is van felelőssége, és itt lép be a mentalitás-identitás, amit a legjobb egy konkrét példán megvilágítanunk. 10