Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az Európai Unió / 3–8. o.

pillanatnyilag nem terjed ki konkrétan a levéltári területre, hanem a kulturális örökség megőrzése csomagba érti bele a levéltárakat. Hasonló megítélés tükröződik egyébként az EU különböző kulturális pályázataiban is, amire a magyarországi Kultúrponí Iroda által közreadott projekt-felhívások szolgálnak például. Itt merül fel a kérdés: hogyan is ítéli meg a közösségi politika a fenti kettős kötődésben a levéltárakat, mely funkciójukat helyezi előtérbe? Egyértelmű állásfoglalás ugyan nem áll rendelkezésre erről, de az a tény, hogy a brüsszeli adminisztráción belül a levéltárakkal mint a kormányzati irattermelés és iratkezelés végpontjaival, leginkább az informatikai ügyosztály foglalkozik (pl. a DLM Fórumok támogatása), világos jelzésként fogható fel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a várakozások, a feladatok első helyen az információt hordozó iratanyag — legyen az, papíralapú vagy elektronikus — lehető legmodernebb kezelésére és feldolgozására irányulnak. Mit is jelent tehát a magyar levéltárak számára a csatlakozás? A válasz egyértelmű: támogatást a levéltárak szerepének újraértelmezéséhez a modern információs társadalomban, az együttműködésben rejlő felzárkóztatást a modernizációhoz. Még abban az esetben is, ha ezek a lehetőségek belátható ideig nem párosulnak közvetlenül pénzügyi támogatással, hanem „csupán" a kapcsolatok bővítését, egy információs, konzultációs fórum kialakítását jelentik. Ez a fórum lehetőséget adhat a jogszabályharmonizáció előkészítésének, a levéltári standardok kidolgozásának, módszerek és technikák átadás-átvételének az elindítására éppúgy, mint a levéltári anyag közös szempontok alapján történő feltárásának a mérlegelésére. Lényegében ennek a célnak felelnek meg mindinkább az EU tagországai és a felvételre váró országok nemzeti levéltárai vezetőinek 1998 őszétől félévente — a soros elnökségnek megfelelően — megrendezésre kerülő informális tanácskozásai. Ezek — szoros összefonódásban a Nemzetközi Levéltári Tanáccsal (ICA/CIA) illetve annak európai munkacsoportjával — lényegében spontán szakmai kezdeményezések, amelyek keresik a közösségi adminisztráció és a levéltárak közötti állandó kapcsolatrendszer keretfeltételeit. Napirendjükre érthetően mindeddig egyetlen olyan kérdéskör sem került, ami bármilyen formában a Közösség részéről a levéltáraknak adandó pénzügyi támogatásról szólt volna. így történt, hogy a találkozók szakmai hatékonyságának erősítésére — a 2001 novemberi brüsszeli ülés előkészítése során — a Magyar Országos Levéltár által javasolt két új témát — a közös posztgraduális képzés megteremtése és a közös levéltári bibliográfiai adatbázis létrehozása — pozitíven fogadták, de pénzügyi vonzatuk miatt egy ad hoc bizottság elé utalták tanulmányozásra. Reményeink szerint a 2002 októberi koppenhágai ülésen hallhatunk valamit a megvalósítás lehetőségéről.

2 Az igazán kézzelfogható eredmény annak a „feketekönyvnek" az újrakiadása lesz, amely tartalmazza a tagországok levéltárügyére vonatkozó alapvető információkat.

3 Élve azzal, hogy ezekre a tanácskozásokra kezdettől fogva meghívták a felvételre váró országok illetékes levéltári vezetőit, a MOL minden esetben képviseltette magát. Ezzel jelezni kívántuk, hogy mi magunk is fontosnak és megkerülhetetlennek tartjuk az Európai Közösségen belül a levéltárak együttműködésének erősítését, az ebben rejlő lehetőségek kihasználását. 2 Erre nem került sor. — G. L. 3 L. erről is: GECSÉNYI PATRÍCIA: Első lépések a levéltárak közötti együttműködés megteremtésére az Európai Unióban. Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. sz. 34-46. 4