Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - HÍREK - Szendiné Orvos Erzsébet: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok / 84–86. o.
A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁRI NAPOK 2003. május 6-8. között immár 29. alkalommal rendezték meg a Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokat. Első alkalommal 1974-ben került sor erre, a cél az volt, hogy a levéltár, illetve a levéltárosok munkája nagyobb figyelmet kapjon. Az azóta eltelt közel három évtizedben számos helytörténeti és más levéltári kiadvány jelent meg, a megye történetének kutatása során keletkezett tanulmányok, monográfiák a szakma széles rétegeinek elismerését is kivívták. Az idei események megrendezését a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Földes Nagyközség Önkormányzata, a hajdúböszörményi II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is támogatta. Az előadások — a 300. évforduló alkalmából — a #á£óc<:/-szabadságharc kérdéseivel foglalkoztak: azt vizsgálták, hogy a három törvényhatósági terület, azaz Debrecen szabad királyi város, Bihar vármegye és a Hajdúkerület milyen szerepet vállalt a szabadságharcban. A rendezvények helyszínét is ennek megfelelően alakították ki a rendezők, így Debrecen, Földes és Hajdúböszörmény adott otthont a rendezvénysorozatnak. Az első napon a debreceni megyeháza Arpád-termében összegyűlt nagyszámú közönséget Ölveti Gábor, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatóhelyettese köszöntötte, majd a rendezvényt Gyula Ferencné, a Hajdú-Bihar Megyei önkormányzati Közgyűlés alelnöke nyitotta meg. Beszédében utalt Debrecennek a Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepére, kiemelve, hogy Debrecen Rákócziszabadságharchoz való viszonyának megítélésében számos vélemény fogalmazódott már meg. „Debrecen városának tanácsa a Rákóczy mozgalmak első híreit nem fogadta meggondolatlan elragadtatással [...] hagyományos óvatossága szerint [...] biztosította magát minden oldalról [...] nemcsak a helyzet kényszerűsége [...] de más helyi okok is voltak, amelyek Debreczen városát épen ezen hetekben még hajlandóbbá tették határozottan a mozgalomhoz állani" — idézte Géresi Kálmánt 1894-ből. Debrecen meghódolt — ez következett a város sajátos helyzetéből —, de a patrícius Debrecen „muszáj kuruc" volt. Tény viszont, hogy komoly anyagi bázist jelentett a szabadságharc számára. 1711-ben itt, a városban folytak a szatmári békét előkészítő tárgyalások grór Károlyi Sándor és gróf Páljfy János császári tábornagy között. Debrecen szerepe tehát kétségtelenül nagy, bár megítélése az utókor történészei szemében igen megosztott — összegezte az alelnök asszony mondandóját, majd kifejezte reményét, hogy olyan előadásokra kerül sor, amelyek hozzájárulnak egy egységesebb megítélés kialakításához. A bevezető gondolatok után Bársony István, a Debreceni Egyetem docense tartotta meg előadását a Rákóczi-szabadságharc historiográfiájáról. Az idő rövidsége miatt csak jelzésszerűen utalt a szabadságharc kirobbanásának okaira, majd az elsődleges forrásokra. Kiemelte, hogy a szabadságharc kirobbanásának legfőbb okát az ősi szabadságjogok semmibevételében kereshetjük. A következő előadó Gazdag István ny. levéltár-igazgató volt, aki Debrecen és a Rákóczi-szabadságharc viszonyáról beszélt. Idézte Bartha Boldizsár szavait, aki „veszedelemnek" nevezte a kurucok közeledését. A városi magisztrátus intézkedett a város védelméről, bár Rákóczi ígéretet tett arra, hogy védelmezni fogja őket. Cserébe fegyvert, élelmet és szállást kért, de a város mégsem menekedett meg a kuruc katonák 84
