Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Szabó Attila: A Magyar Levéltárosok Egyesülete Írott emlékezet – másfél évtized levéltári kiadványai címmel tartott őszi szakmai programjának forrásközlő szekciója: Budapest, 2001. november 21–22., Bara Hotel / 91–93. o.
között, hogy a CD-ROM minden adatot tartalmazni fog, a könyvek pedig csak válogatott forrásrészeket közölnek. A harmadik előadó a szekció frissen megválasztott elnöke, Bükéi Irén főlevéltáros volt, aki a zalai konventek hiteleshelyi levéltáraiban őrzött, 1526-1575 közötti időben keletkezett oklevelek regesztázásáról beszélt. Ugyanakkor megállapította, hogy a 2500 oklevél feldolgozása mellett nagyon fontos forrás a négy kötet felvallási jegyzőkönyv is, amelyek az oklevelek fogalmazványai, a perekre vonatkozó bejegyzések mellett sok magánjellegű megjegyzést is tartalmaznak. Bilkei Irén leszögezte, hogy a köz- és a helytörténet szempontjából egyaránt alapvető jelentőséggel bírnak az 1526 után keletkezett oklevelek. Az I540-es évek — a török hódítás következtében — a zalai hiteleshelyeken őrzött oklevelek formai és tartalmi vonatkozásban is fordulópontot jelentenek. Szinte robbanásszerűen megnövekedtek az addig túlnyomóan egységes szövegek variációi. Ekkor kezdték el — többek között — a dátumokat az egyházi ünnepekkel való jelölés helyett nagyjából a mai formában írni és ugrásszerűen emelkedett a birtokháborítási ügyek száma. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár fölevéltárosa, Szendiné Orvos Erzsébet Debrecen város 1606-1607. évi jegyzőkönyveinek a kiadásáról számolt be. Az 1547-től vezetett — zömében latin nyelvű, páratlan forrásértékkel rendelkező — debreceni városi jegyzőkönyvek megjelentetésének gondolata már több mint négy évtizede felvetődött, de a tényleges munka csak 1979-ben indult meg Balogh Istvánnak, a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Önkormányzat Levéltára nyugalmazott igazgatójának a vezetésével, akitől az utóbbi években P. Szálai Emőke vette át a „stafétabotot". Jelenleg Szendiné Orvos Erzsébet fordítja az 1606-1607. évi jegyzőkönyvek latin nyelvű részeit, illetve gondozza a magyar nyelvű szövegeket. Az előadó megjegyezte, hogy az említett XVIXVII. századi debreceni források tulajdonképpen nem szorosan vett tanácskozási jegyzőkönyvek, hanem ezeknek a „városi könyveknek" a lapjain a magisztrátus előtt lefolytatott magánjogi perek néhány sorban való lejegyzéseivel találkozhatunk. A szünet után a forráskiadványi tervek ismertetése Vissi Zsuzsannának, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosának A forráspublikációk új lehetőségei — a Királyi Könyvek CD-ROM sorozata c. előadásával kezdődött. Az 1526-1867 között vezetett Királyi Könyvek mintegy 30-40 ezer oklevelet tartalmaznak, valamint a kancellária rendeleteit is ide másolták be. A nagyjából egységes rendszerben vezetett — zömében latin, kisebb részben német és magyar, esetlegesen szláv és román nyelvű — könyvekben a birtokadományozások, a birtokátruházások, a szabad királyi városi jog adományozások, a címeradományozások, a nemesség-adományozások, a rangemelések, a királyi kiváltságlevelek mellett számos más információval is találkozhatunk. Vissi Zsuzsanna kifejtette, hogy a korszerű számítógépes technikát felhasználva megfelelő adatbáziskezelő-programot választottak, amelynek adatkereső rendszere rendkívül sokoldalú és lehetővé teszi a gyors felhasználást. Eddig 1703-ig dolgozták fel az említett forrásegyüttest, három CD-ROM lemezen megjelentetve. A publikáció előkészítésénél felvetődött az a terv, hogy a zömében latin nyelvű anyagról latin nyelvű regesztákat készítsenek, ami megkönnyítené a nemzetközi felhasználását, illetve folytatná a második világháború előtti magyar regeszta-készítési gyakorlat hagyományát és nem utolsósorban azért is jobb lenne ez a forma, mert a latin szövegben előforduló fogalmaknak nincs meg minden esetben a korrekt magyar megfelelője. Ezt az ötletet a szerkesztőség végül L >2
