Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Horváth J. András: Levéltári Napok Budapesten / 85–90. o.
segédtudományi tanszék, Katona és Pray ottani tevékenysége. A magyar városokban a 17. sz. során merült fel igény az iratok rendezésére. Királyi rendelet 1767-től tette lehetővé városi levéltárnoki tisztség létesítését. Óriási jelentőségűek voltak a megyei levéltárak szakemberek által történő rendezésére, lajstromozási munkálatok megkezdésére vonatkozó Józsefi utasítások. Az 1810-es évekre már a legtávolabbi megyékben is kinevezett levéltárosok voltak. A birtokigazgatás fejlődése révén a családi levéltárak jelentősége is megnőtt. Mindezek nyomán a reformkorban és a neoabszolutizmus korára megerősödött a szakma és kialakult ennek tudományos jellege. A tudományos igényű forráskiadások felhívták a figyelmet a levéltári anyaggal való szakszerű foglalkozás szükségességére; a jogbiztosító jelleg helyett immáron a történeti érték szempontja került előtérbe. A 19. sz. végére alakultak ki a szakma alapjellemzői és összetétele. Héjj Csaba (BFL) Pest város első archív ár iusair ól tartott előadásában — felvillantva az igazgatási funkciók kultúrtörténeti régmúltját is — utalt a város török utáni újjárendezése nyomán előállt függő helyzetre, arra, hogy az mind személyi, mint szervezeti vonatkozásban hosszú időn át csak ideiglenes jelleggel intézhette belső ügyeit, és szűkebb értelemben az irattári-levéltári funkciókkal kapcsolatos feladatokat. A pesti archívum története öt fő korszakra tagolódik. Az elsőt a török utáni időszak alapozó évei alkották; a második a városi privilégium visszaszerzésétől a Józsefi igazgatási-ügyviteli reformokig terjedt; a harmadik az első archiváriusok tevékenységével volt jellemezhető; a negyediket a közigazgatási és a törvényszéki levéltár kettéválasztása alkotta; az ötödik pedig a szabadságharcot követően a modern ügykezelés bevezetésével köszöntött be. Az előadó, Mosel Jánosnak, a városi kancellária első vezetőjének életútját vázolva, és utalva a családnak a városi vezetöréteg soraiban betöltött jelentős szerepére (fia lett később Pest első polgármestere), a korabeli igazgatási feladatkörök egymásba kapcsolódó voltára hívta fel a figyelmet. A Pest-városi ingatlan-tulajdonlás változékonyságára utal az a tény, hogy noha Moselék igen terjedelmes és jelentős telektulajdonok felett rendelkeztek a 18. században, sem dűlő-, sem közterület-megnevezés nem őrzi nevüket. Szinte teljes mértékben kiesett a köztudatból a premodern időszak várostörténetének pest-budai társadalmi elit-csoportja. Az egykor oly befolyásos és neves polgárok kilétét ma már sűrű homály fedi, és Pesten még az is előfordulhat, hogy valakinek a neve — mint például az egykori pesti polgármester, Boráros János esetében — „elveszíti" eredeti tulajdonosát, és nem személynévként él tovább. Horváth J. András (BFL) főként a fővárosi levéltár valódi tudományos intézménnyé alakulásának útjában álló akadályokat állította mondandója középpontjába. A városegyesítéstől a levéltár államosításáig ívelő időszak vázolása során szó esett a kezdeti időszak mai értelemben vett levéltári funkcióinak érvényesítésére törekvő levéltárvezetöi próbálkozásokról; átfogó mutatórendszer kialakításának terveiről; mai szempontból is figyelemre méltó selejtezési tervek felmerüléséről; és arról, hogy ezek érvényesítésére az irattári funkciók elsődlegessége folytán nem nyílhatott mód. Az 1902től életbe léptetett új szabályzat a mai értelemben vett történeti levéltár alapjait teremtette meg, ám sem ekkor, sem a későbbi évtizedekben nem nyílt mód valójában az anyag tudományos szempontú megközelítésére, új típusú segédletek készítésére. Az intézmény magasan képzett levéltárosai az egész törvényhatósági korszakban jobbára rutinjellegű szaktevékenységet végeztek, és helytörténészi ambícióikat munkaidőn kívül végzett publikációs munkáikban élték ki. 86
