Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Ölveti Gábor: A 8. Szabolcs-Szatmár-Beregi Nemzetközi Levéltári Napok / 79–81. o.

Egyesület titkára, Pauler-díjas a 3-4 kötetesre tervezett erdélyi boszorkányperekről szóló munka előkészületeiről számolt be. Érdekessége a kutatócsoport munkájának a vármegyénként időrendben elkészített számítógépes kataszter létrehozása az összefüggések jobb feltárásához. Figyelemfelhívó az a tény, hogy szemben a királyi Magyarország boszorkánypereinek gyakorlatával Erdélyben nem volt praxis criminalis, tehát részletes tanúvizsgálat, a központi kérdés a vallatásnál az ördöggel való cimborálás bizonyítása és a boszorkánykeresés volt. Szakállas Sándor főiskolai tanár a helyi levéltárban megmaradt 672 darab latin és magyar nyelvű Szabolcs vármegyei fassios (bevallási) levél forrásértékét hangsúlyozta. A II. József mérnökei által 1780 közepére elvégzett, az adózáshoz szükséges felmérések igen gyatrán sikerültek a passzív ellenállás miatt, mégis az oklevelek alkalmasak a helyi nemesi társadalom rétegződésének bemutatására. Igaz a király visszavonta és megsemmisítette az összeírást, a nemesség elutasító magatartására mégis jó példa, hogy később Kallóban elégették az iratokat. Kujbusné Mecsei Éva a helyi levéltár főlevéltárosa kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az 1750-es években történt nagyarányú spontán betelepülések és tudatos telepítések Nyíregyháza lakosságát oly mértékben növelték meg, hogy már 1760 után lakos-taxát szedtek, tehát a közösség maga korlátozta a bevándorlást. 1824ban aztán, amikor örökváltság útján a földesúr fennhatósága megszűnt, a polgárjogot a háztulajdonhoz kötötték, ily módon gátolva meg a polgárság létszámának gyarapodását. Rácz István A debreceni cívisvagyon című könyve hívta fel Katona Csabának a Magyar Országos Levéltár levéltárosának a figyelmét a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban található matricula civium (polgárkönyv) forrásértékére. Az előadó megállapította, hogy 1753 és 1867 között Debrecenbe bevándoroltak közül legtöbben a Bihar megyeiek, majd a szabolcsiak, végül a Hajdúkerületből származottak nyertek polgárjogot. Szabolcsból a 246 főből legtöbben, összesen 25-en Nagykálióból vándoroltak be. Páll István a Nyíregyházi Falumúzeum igazgatója a 18-19. századi szabolcsi bűnesetek, tűzesetek iratainak néprajzi vonatkozásairól tartott előadást. Valóban az inventáriumok, a leégett házak leltárai kitűnően alkalmasak a korabeli lakó- és malomházak leírására. Margócsy József Geduly Henrik (1866-1937) 46 éven át Nyíregyházán élő várostörténész püspök közéleti tevékenységét mutatta be rendkívül élvezetesen. A millennium alkalmával városi képviselősködése idején jelent meg 19 ívnyi kötete, amelynek különösen az életrajzi része értékes. A Bessenyei Kör elnöke kitűnő szónok volt, a város ünnepelt egyénisége. Szemléletére jellemző egyik megjegyzése: „A vallásos hit nem akar ellentétbe kerülni a liberálisan gondolkodókkal". Halála után az evangélikus Tiszai Egyházkerület püspökének a nevét a leány középiskola vette fel. Gottfried Barna a helyi levéltár igazgatóhelyettese a Bereg megyében, 1887-ben indított „rutén akcióval" kapcsolatosan, Egan Ede galíciai zsidók elleni megnyilatkozásának sajtó- és parlamenti visszhangját ismertette. A hozzászólásokkal zárult színvonalas rendezvény méltó eseménye volt a millenniumi évnek és a házigazda nyíregyháziak áldozatos munkáját dicséri. A helyi levéltár következő évi évkönyvében már az előadások teljes szövegét olvashatják a régió történelme iránt érdeklődök. Ölveti Gábor 81