Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Ferenczy Gábor: A Zala Megyei Levéltári Nap / 82–84. o.

A ZALA MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP A hagyományos — immár 14. — Zala Megyei Levéltári Nap megrendezésére 2001. október 10-én került sor Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Dísztermében. Az előadássorozat ezúttal a Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai címet kapta. A levéltári napot Varga László, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében a millecentenáriumi-millenniumi ünnepségek jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy ezáltal új lendületet, ösztönzést nyertek a településtörténeti kutatások. Az üdvözlő szavak után Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára főlevéltárosának elnökletével vette kezdetét a szakmai program. A sort Bilkei Irén főlevéltáros kezdte A községtörténet középkori és koraújkori forrásai a Zala Megyei Levéltárban c. előadásával. Elöljáróban a kutatás témájának és körének minél pontosabb és átgondoltabb meghatározására hívta fel a figyelmet, mind időbeli, mind térbeli tekintetben, és kiemelte a források feldolgozását segítő regesztázás fontosságát. A fontosabb forráscsoportok közül nagy számuk és jelentőségük miatt a különféle jogokat biztosító oklevelek — a Mohács előtti oklevelek, illetve a zalavári és kapornaki bencés konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélgyűjteményei — emelkednek ki. A 17-18. sz. kutatói számára rendkívül fontos a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek tanulmányozása. Zala megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy a jelenlegi országhatárok között itt maradt fenn a legkorábbi kötet, amely 1555-től tartalmaz bejegyzéseket. Az 1555-1655 közötti közgyűlési jegyzőkönyvek regeszták formájában is kutathatók. Kapiller Imre levéltáros A községtörténet 17-18. századi forrásai a Zala Megyei Levéltárban c. előadását azzal a megállapítással indította, hogy a 16. sz. második felétől jelentős minőségi és mennyiségi változás tapasztalható a kutatások céljára felhasználható források tekintetében. Bár ezeknek csupán egy része maradt ránk, mert pl. 1904-1905ben raktárhiányra hivatkozva kiselejtezték a 19. sz. előtti büntetőperek mintegy 400 iratcsomóját. A 20. sz. második felében azonban alapvető fontosságú iratanyagok érkeztek be a levéltárba: a megszűnt konventek, korábban önálló városok vagy a nemesi családok iratai. A településtörténeti kutatáshoz felhasználható legfontosabb forráscsoportok közül az előadó a leginkább hasznosíthatókat említette meg. Ilyen pl. a nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok csoportja, a végrendeletek és osztálylevelek sorozata, a különböző célú összeírások (az 1770-1771. évi egészben csak Zalában maradt fenn), a Mária Terézia-féle úrbéri rendezés iratai, valamint a vármegye polgári peres iratai. Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a zalai községek nagy többségének történetére vonatkozóan fontos adatokat nyerhetünk a rendelkezésre álló iratokból. Molnár András a megyei levéltár igazgatója azt vette számba, melyek A községtörténet reformkori forrásai a Zala Megyei Levéltárban. Az előadó csak a legjellemzőbb forrástípusokat ismertethette, információtartalmukat, elemzési és hasznosítási lehetőségeiket példákkal is kiegészítve. Utalt arra is, hogy a Zalalövőről és Kehidáról írt könyvek vonatkozó fejezeteinek jegyzeteiben alapos felsorolásra lelhet az érdeklődő a további forrásokról. Az e korban szintén alapvető fontosságú vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok méltatása után olyan forrástípusok részletezését tartotta fontosnak, amelyek jellemző módon e kortól használhatók fel kitűnően. Ilyenek