Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Ölveti Gábor: A 8. Szabolcs-Szatmár-Beregi Nemzetközi Levéltári Napok / 79–81. o.
dokumentumok alapján a hallgatóság arra a kérdésre kapott választ, hogy milyen körülmények között zajlottak azok az események és viták, amelyek megelőzték 1955 októberét, amikor végül is a MOL és a 21 területi állami levéltár a minisztertanács irányítása alá került. Szegőfi Anna, Budapest Fővárosi Levéltára főosztályvezetője a tanácsi iratok rendezésének és selejtezésének problémáiról tartott előadást. Utalva a raktárhiányra és a drága iratvédelemre a tervszerű selejtezés fontosságára hívta fel a levéltárosok figyelmét. Valóban megszívlelendő az általa ajánlott holland példa, amely a rendezésnél és selejtezésnél az információt állítja előtérbe. Ezt követően a Nyíregyháza múltját kevésbé ismerőknek hasznos ismereteket nyújtott Nagy Ferenc levéltár igazgató és Margócsy József helytörténeti szaktanácsadó az ebédet követő városnéző sétán. A délutáni program központi témája a régió oklevelezési gyakorlata volt. Németh Péter a Jósa András Múzeum igazgatója az Új utakon a középkorkutatás c. előadásában átfogó képet adott az eddig megjelent oklevélfeltáró alapmunkákról. Ismertette az előkészítés alatt álló kiadványokat, majd felhívta a figyelmet a 13. sz. közepétől már működő egyházi hiteleshelyek, az egri, a váradi káptalanok, a leleszi konvent, illetve a Kállay-levéltár okleveleinek további kutatására. Érszegi Géza professzor a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa a leleszi monostor 1214. évi alapítólevelének létezésére keresett bizonyítékokat, az eredeti ugyanis nem maradt ránk. A bizonyítási eljárás jól példázta a később keletkezett másolatok tényanyagának és a már ismert történelmi események összevetésének eredményességét, jelen esetben egy alapítólevél rekonstruálása során. Henzsel Ágota főlevéltáros Nyíregyházáról a 2000-ben kiadott helyi oklevélgyűjteményből kimaradt 1508-as keltezésű Rápolti Sándor-féle végrendeletet ismertette. A Szatmár megyei középnemesi család sarja ingó és ingatlan vagyonáról rendelkezett. A nehezen olvasható oklevél számos adata gyarapította az ismereteket a Rápolt környéki ferences rendi kolostorokról, amelyeknek a végrendelkező túlvilági boldogulása érdekében adakozott, a leszármazottakról, akikre hagyományozott, továbbá birtokairól, gazdálkodási eszközeiről, értékeiről és azokról a nemesi és egyházi személyekről, akiknek hitelezett. A délutáni programot két már korábbról ismert külföldi vendég előadása zárta, loan Drágán a Kolozsvári Állami Levéltár igazgatója beszámolt egy háromkötetes kiadványt előkészítő kutatócsoport munkájáról, amely az 1199-1566 közötti máramarosi oklevelek közlésére irányul. Ezek a dokumentumok nagyon sok információt tartalmaznak a tiszamenti megyékre vonatkozóan. A sokirányú kapcsolat kiterjedt a máramarosi só, fa, állatállomány és az Alföld mezőgazdasági terményeinek cserekereskedelmére éppúgy, mint a nemesi családok kapcsolataira, a betelepülök származási helyére utaló előnevek előfordulására, vagy a homo regiusok (fogadott bírók) létezésére. Nóvák Veronika a Szlovák Levéltáros Egyesület elnöke, a Vágsellyei Állami Járási Levéltár igazgatója Nyitra, Bars és Abaúj vármegyék 1526 előtti okleveleit vizsgálta közigazgatás-történeti szempontból. Az írásbeliség kevésbé ismert forrása az oklevél, és ezért örvendetes, hogy a levéltári napok rendezői a millenniumi év jegyében külön is hangsúlyt helyeztek a középkor történelmének e nélkülözhetetlen forrásaira. Másnap, szeptember 28-án a szervezők a helytörténeti kutatás újabb eredményei címen alakítottak ki egy blokkot. Kiss András ny. főlevéltáros, az Erdélyi Múzeumi 80
