Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - MÉRLEG - D. Tóth Béla: Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850–1860. Zalaegerszeg, 2000 / 71–73. o.

az következett, hogy fizetett hivatalt is csak azok vállaltak, akik megelégedtek azzal a csekély hatalommal, azzal a kevés mozgástérrel, amelyet számukra ezek az évek kínáltak. Helyzetüket akár megalázónak is tekinthetnénk, számukra azonban bizonyára dicsőséget jelentett. Foki Ibolya jól érzékelteti a felülről történő irányítás, a minden (fizetett) posztra történő kinevezés rendszerét, a gyakran csak bábunak tekintett hivatalnokok egyik állásból a másikra történő áthelyezési gyakorlatát. A felszín, a mindennapok közigazgatási gyakorlata alatt azonban izzott a parázs! Amikor 1859-ben megjelent a községi törvény, az ennek hazai bevezetésére létrehozott kerületi bizottságok képviselői egyöntetűen kimondták, hogy Magyarországra érvényesen, csak a magyar országgyűlés hozhat rendeletet és törvényt. Ez az állásfoglalás volt lényegében az első olyan, csaknem egyöntetű, a közigazgatás közép- és alsóbb szintjeiről érkező állásfoglalás, amely az országosan kibontakozó nemzeti ellenálláshoz csatlakozott. Zalaegerszeg községtanácsa is elvetette a községi törvény bevezetését. Igen okos érvekkel a városi rendtartás, és a járás helyett, a megye felügyeleti jogának az elismerése mellett foglaltak állást. Zalaegerszeg város 1849-1860 közötti közigazgatásának leírása, — Foki Ibolya jelentős munkájának köszönhetően — akár iránytű is lehet a hazai kutatók, várostörténészek számára az abszolutizmus helyi közigazgatásának feldolgozásához. Biztatnám a szerzőt, hogy foglalkozzon e korszakkal tovább és próbálja megkeresni azokat az iratokat, amelyek segítségével a város hétköznapjait is bemutathatja. Nagyon izgalmas és érdekes olvasmány lenne, ha képet kaphatnánk arról a Zalaegerszegről, amely a lassan változó helyi közigazgatás képviselőinek intézkedései alapján mégiscsak túlélte az elnyomás évtizedét. 1859. szeptember 25-ei ülésén a községtanács ugyanis minden bizonnyal megalapozottan fogalmazott így: „Zalaegerszeg mezővárosa, mely [...] birtokára nézve teljesen független önállású, [...] belügyeinek kezelésére, és kezeltetésére ügyes számítással vezetett gazdálkodás mellett mindenesetre fog is annyi költséget kiállíthatni, és önkormányozhatása által annyi erőt kifejthetni, hogy a városi rendtartás által kiszabott szerkezetet életbe léptesse, és folyamatban tarthassa." Ahhoz, hogy ezt határozottan kijelenthessék a város vezetői, ahhoz a korábbi években tenni is kellett valamit, eredményt kellett elérni. Ennek a folyamatát lenne jó a következő kötetben látni! Foki Ibolyának köszönet, hogy belépett azon kevesek közé, akik ezzel a korszakkal behatóan foglalkoznak. A könyv stílusa élvezetes és nemcsak a történészeknek, de a korszak iránt érdeklődőknek is jó szívvel ajánlom. Tóth Béla 73