Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - MÉRLEG - D. Tóth Béla: Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850–1860. Zalaegerszeg, 2000 / 71–73. o.

befolyásoló intézkedések legjellemzőbb elemeit bemutatja és az esetleges lakossági reflexiókra is sort kerít. Mindezt nem hiányosságként hozom fel, hanem a könyv többszöri elolvasása után is hiányérzésként megfogalmazódott gondolataimat vetem papírra. A könyv legkitűnőbb része a közigazgatás országos és helyi gépezetének az a következetes bemutatása, amely a Habsburg elhatározások, illetve a katonai és polgári kerületek, valamint a megyei, városi végrehajtók között egyre gördülékenyebben kialakult. Figyelemre méltó következtetésekre jut a szerző akkor, amikor nemcsak az 1849 utáni helyzetet vizsgálja, hanem megkeresi azokat a gyökereket is (zalaegerszegi vonatkozásban), amelyek már a forradalmat és szabadságharcot jóval megelőző időkben kialakultak. 1849 után ugyanis a korábban megszületett konzervatív és liberális(abb) gondolkodású erők csatározásai alakították a város közigazgatási szervezeteinek az összetételét, a vezető szerephez jutott személyek kiválasztását. A Zalaegerszeg város fizetett közigazgatási státuszait betöltő személyek részben változtak ugyan 1850-től, de a város élén álló bíró, Pathy János személye 1846 óta biztosította a jogfolytonosságot, a helyi ügyekben a jártasságot. Hogy milyen erőteljes csatározások folyhattak a konzervatív és a haladóbb gondolkodású erők között a városban a hatalom megragadásáért, arra jó példát kínál a kötet egy, a városi tanács ellen beadott panasz részletes bemutatásával. Smalkovits Mihály megyei főorvos terjedelmes levéllel fordult a soproni kerület főispánjához (Zalaegerszeg város közigazgatási felügyeletének ellátójához), azzal kapcsolatban, hogy az 1840-es évek első felétől kezdve az összefonódások révén a várost még mindig az „őskonzervatívok" irányítják, akik tetemes mennyiségű, a város pénztárát illető pénzt tüntettek el, illetve vettek kölcsön. Ez a kölcsön azonban sehol nincs feltüntetve, kamataival senki nem számol és nyilván arra várnak a kölcsönvevők, hogy a feledés homályába merüljön az ügy. A város megoldásra váró problémái a főorvos szerint olyan nagyok, hogy minden kintlévőségre szükség lenne. Különösen Horváth Imre jelenlegi tanácsnok, korábban, 1839-ben, városbírónak választott személy szerepét emeli ki a pénzek eltüntetésében. A megyei összefonódásokra, barátságokra, és a politikai konzervatív erők összefonódására, a közigazgatásban betöltött, még mindig meghatározó szerepére jellemző, hogy Horváth Imrét csak 1855-ben sikerült eltávolítani a hatalomból. Ez a korrupciós ügy jelentős mértékben befolyásolta a város előrehaladását, a városi tanács egységes és a fejlődés irányába mutató határozatainak a megszületését. Persze nemcsak ez az egy, akuttá vált gond nehezedett a városi közigazgatásra. Zalaegerszegen is jelen volt, éppen úgy, mint szerte az országban, hogy az 1850-ben megjelent közigazgatási rendszerhez a régi tisztviselői kar nem, vagy csak igen lassan tudott alkalmazkodni, és még hosszú évekre volt szükség az új szemlélettel rendelkező, felkészült hivatalnoki apparátus kialakulásához. Komoly gondot jelentett az is, hogy az 1850-ben megígért községi törvény csak 1859-ben jelent meg, de bevezetésére, alkalmazására soha nem került sor. (Persze, az is igaz, hogy a törvény hiányában a legalsó közigazgatási szinten emiatt nagyobb mozgásszabadság is kínálkozott az ügyek megítélésében.) Kormányok jöttek, kormányok mentek a Habsburg Birodalomban az 1850 utáni években, de állandó, kinevezett hivatalnokréteg alkalmazására soha nem került sor. Éppen olyan ideiglenes munkaviszonyt létesítettek a városi, községi hivatalnoki rétegekkel, mint amilyen ideiglenes volt maga az egész, Magyarországra érvényes kormányzati rendszer. Ebből az ideiglenes státuszból pedig magától értetődően 72