Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Tarr Attila: Az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa 2001. évi közgyűlése / 66–68. o.
AZ ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK TANÁCSA 2001. ÉVI KÖZGYŰLÉSE 2001. október 15-17-én a Somogy Megyei Levéltár szervezésében a kaposújlakszarkavári Somssich-kastély adott otthont az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa évi rendes közgyűlésének. Az első nap megnyitó beszédében Spiegl József, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte az ország minden tájáról „Somogyországba" érkezőket. A szakmai megnyitó bevezetésében A. Varga László, Budapest Főváros Levéltára (BFL) főigazgatója a megbeszélés céljaira hívta fel a figyelmet. A problémakör részletes és minél több oldalról történő megvilágítása érint(het)i a személyiségi jogi titkokat, illetve szorosan kapcsolódik az adatvédelem kérdéséhez is. A probléma gyökere az 1945 utáni korszak ellentmondásos, vargabetűket leírt hazai és közép-európai fejlődésében mutatható ki. Ezt a korszakot ugyanis csak a rendszerváltozás, 1989 óta lehet kutatni, természetesen jelentős megszorításokkal. Az mindenkinek érdeke, hogy múltunk minél hitelesebb és differenciáltabb feltárása érdekében pontos és mindenre kiterjedő kutatásokat lehessen végezni. Élő problémaként vethető fel továbbá az is, hogy ebben a tekintetben a levéltárak között nem alakult még ki egységes gyakorlat; szinte minden intézményben eltérően alkalmazzák a vonatkozó jogszabályokat. Hogy a későbbiekben tisztulhassanak a formák és a keretek, ezért szükség volna egy olyan munkabizottság létrehozására, amely ajánlásokat fogalmazna meg, egyfajta egységesítés céljából. A tapasztalatok és előzetes konzultációk azt mutatják, hogy a kollégák és a vezetők igyekeznek a kutató javára dönteni az esetlegesen felmerülő kényes ügyekkel kapcsolatban. Az első meghívott/felkért előadó az Open Society Archives képviseletében megjelenő Székely Iván volt. Olyan, naponta felmerülő problémákról kívánt szólni, mint az információszabadság, amely a közadatok nyilvánosságára épül, illetve azok szükségszerű korlátozása. A levéltári kutatások körében feszegethető az is, hogy információszabadságról beszélünk-e, vagy aktanyilvánosságról. Az első esetben ugyanis az információ birtokosa közli és értelmezi is az információt, míg a második esetben a kérelmezőnek ismernie kell a dokumentum létét, számát, ha ezt nem tudja pontosan, az adatkezelő sem kötelezhető azt kiadni (példaként Dánia gyakorlata hozható fel). További kérdésként említette az adatvédelmet és az információs önrendelkezést. A kettő ugyan nem áll ellentétben egymással, mindössze az a különbség, hogy más helyen kell keresni az adatvédőt. A hivatalból történő adatvédelem — amelynél nem csak a levéltárakra kell gondolni — mindenkit megillető passzív jog, amit az adatalany érdekében korlátozhat az adatbirtokos. Az információs önrendelkezés esetében azonban maga az adatalany állíthat akadályokat, illetve dönthet a teljes nyilvánosság mellett. Az előadó ismertette a hazánk által' aláírt adatvédelmi szabályzatokat, így az Európai Uniós Adatvédelmi Direktívához történt csatlakozásunkat. A legfőbb adatvédelmi elvek: az adatgyűjtés korlátozása, az adatminősítés, a kutatás célhoz kötöttsége, a felhasználás korlátozása. Külön hangsúlyozandó az adatbirtokos felelőssége a biztonságban (tárgyi és fizikai), a személyes részvétel, és a nyíltság. Újabban felmerülő problémaként jelentkezik az elektronikus adatok kérdése is, amelynél az egyik legfontosabb feladat az iratokkal kapcsolatban a fizikai romlás megakadályozása. Az átállás ugyan még csak 66
