Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - HÍREK - Szegőfi Anna: Beszámoló az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa 2002. évi közgyűléséről / 81–86. o.
létszám mindössze 10,04%-kal nőtt. Az előadó megvizsgálta az eredményes gyűjtőterületi munkához szükséges munkaerőigényt is, amelyhez a levéltárakban nyilvántartott szervek számát összevetette a követelményrendszerbe foglalt kötelező szervlátogatásokkal, és a levéltári éves beszámolókban szereplő ellenőrzési teljesítéseket használta összehasonlításként. Számításai szerint a követelményrendszer szerveilenörzési előírásainak teljesítéséhez az önkormányzati levéltáraknak évente 2337 szerv látogatást kellene végezniük, miközben ötéves átlagban csak 1414 ellenőrzésre van kapacitásuk. Az előadó az általa felvetett, halmozódó létszámhiányra megoldást is javasolt; a jól előkészített iratátvételt, a megalapozott és széleskörű szakmai munkával elvégzett iratértékelést, amelynek eredménye lehet az értékhatár alá sorolás, és a levéltárba kerülő iratanyag mennyiségének az ésszerű csökkenése. Harmadikként a levéltárak számítástechnikai feladataival kapcsolatban végzett számításokat az előadó. Megvizsgálta, hogy a teljes iratállomány raktárjegyzékeinek számítógépre vitele mennyi karakter számítógépes beírást igényel, és ennek alapján mennyi az a vállalkozói költségigény évente, amely a 2005. december 3l-re befejezett adatbevitelhez szükséges. A végeredmény több, mint 200 millió forint évente. A beszédes számok alapján Á. Varga László elnök további vizsgálatokra és számításokra tett ígéretet. Tájékoztatta a közgyűlést, hogy a számítások eredményét az elnökség a Levéltári Kollégium elé terjeszti. Lakos János vezető szakfelügyelő az önkormányzati levéltárak ellenőrzésének tapasztalatait foglalta össze. A jelenlévők legnagyobb megelégedésére megállapította, hogy a hiányosságok ellenére az önkormányzati levéltárak szakmai teljesítménye a legjobb a levéltárak összességét tekintve. Előadásában a fenntartókra és a levéltárakra egyaránt kiterjedő vizsgálatok általános irányait foglalta csoportokba. A levéltári épületekkel kapcsolatban megállapították a vizsgálatok, hogy az épületadaptációk jelentik az általános gyakorlatot. Az utóbbi 1-2 évben előtérbe kerülni látszik az új épületek építése, amit célszerűségi és szakmai okokból a szakfelügyelet is támogat. A dologi ellátottság körébe tartozónak minősítette, hogy a megyei levéltárak költségvetésének a szerkezete átalakult. A saját bevételek a korábbi években bértárolásból adódtak, ez a jogcím eltűnni látszik, helyét a pályázati bevételek töltik ki. A költségvetés ilyen irányú átalakulását a szakfelügyelet pozitívan értékeli, ugyanakkor a szakmai kiadások pályázati úton történő finanszírozásának nagymértékű elterjedésével nem ért egyet. A költségvetési szerkezet-átalakulás negatív tendenciáira jó példa, hogy az informatikai eszközök beszerzésére pályázati úton szerzik meg a levéltárak a pénzt, de a további fenntartásra és a fejlesztésre már nincs meg a fenntartói költségfedezet. A személyi ellátottságra vonatkozó vizsgálatok alapján a szakfelügyelet megállapította, hogy az önkormányzati levéltárakban általánosságban létszámhiány van. 1995-2000 között vizsgálta a létszám és az őrzött iratanyag mennyiségének az arányait. Számításai szerint 5 év alatt 631 főről 658 főre növekedett a létszám, ez 4%-os emelkedést jelent. Ugyanezen időszak alatt az őrzött iratanyag mennyisége 16%-os növekedést ért el. A további normaszámítások készítőinek figyelmét felhívta arra, hogy az iratmennyiség és a létszám összehasonlítása mellett, ugyancsak beszédes szám, a kutatási esetek 1995-2000 közötti 40%-os növekedése. Megemlítette azt is, hogy az egyes levéltárakban az összlétszám belső aránya igen tarka képet mutat. 84
