Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - HÍREK - Szegőfi Anna: Beszámoló az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa 2002. évi közgyűléséről / 81–86. o.

Az egyhangúlag újjáválasztott A. Varga László átvette az elnökséget és a közgyűlés a szakmai kérdések felé fordította a figyelmét. Tilcsik György a szakmai továbbképzési terv kidolgozásával megbízott kollégiumi munkabizottság eddigi munkájának eredményét ismertette. A négytagú munkabizottság a 2000-ben elkezdődött hétéves továbbképzési periódusra vonatkozóan készít ajánlást a Levéltári Kollégiumnak. A munkabizottság elsőként a szakmai koncepció célját fogalmazta meg: 1. a továbbképzés a lehető legmagasabb a szakmai színvonalon elsősorban a szakmai érdekeket szolgálja, 2. rugalmas legyen, hogy a felmerülő konkrét igényekre reagálhasson, 3. a kvótára tekintettel pénzkímélő megoldásokat alkalmazzon. A bizottsági koncepció abból indult ki, hogy az önkormányzati levéltárakban és a Magyar Országos Levéltárban — a legfrissebb felmérések alapján — a továbbképzés 250 főt érint. Ekkora létszámnál az oktatás már nemcsak pénzkérdés, hanem szervezeti kérdés is. A szervezeti formát a munkabizottság decentralizáltra tervezi. A fővárosban kialakított — hangsúlyozottan kis létszámú — központ koordinálná az 5-6 vidéki városban működő kihelyezett képzőközpontokat. A képzőközpontok kijelölésénél a közlekedési szempontok mellett a teremigény, technikai igények is felmerülnek, ezért célszerű egyetemi városokban gondolkozni. A munkabizottság megoldási javaslata szerint harmincórás speciális kérdésekkel foglalkozó tanfolyamokból, mintegy 15-20 tárgycsoportot kell kialakítani. A törvény értelmében ezekből az érintetteknek négyet kelleni teljesíteni. A harmincórás tanfolyam blokkok mindegyike minden helyszínen — forgószínpad-szerüen — elvégezhető lenne, természetesen szabad választás útján. A szervezeti kérdések eldöntése után a továbbképzés kézbentartásának legfontosabb állomása a tanfolyamokra megszerzendő akreditáció. A munkabizottság tervei szerint — igen szoros munkatempóval — a jövő év közepére megindulhat a képzés. Tilcsik György előadásához számtalan hozzászólás érkezett, ezek legtöbbje az akreditáció problémáját érintette, annak anyagi vonzatát, az oktatók kérdését, a távoktatás lehetőségét. A hozzászólásokra adott válaszokból egyértelművé vált, hogy a levéltárkezelői és segédlevéltárosi képzés módja nem változik, az továbbra is a Magyar Országos Levéltárban történik, a törvényi felhatalmazás alapján. Egyértelműsítette az előadó azt is, hogy a dolgozók szabad választása a továbbképzés, de az egyéb formációkban — pl. nyelvoktatás, szakdiploma megszerzése — történő továbbképzés a munkavállaló és a munkáltató megállapodásának kérdése és az éves továbbképzési tervekben kell névre szólóan rögzíteni. A hozzászólások, és ötletek nagy számára tekintettel Tilcsik György a munkabizottság nevében — igen rövid határidővel — az önkormányzati levéltárak véleményének, ötleteinek összegyűjtését és a tényleges igények felmérését vállalta. Szegőfi Anna a szakmai követelményrendszerből adódó dologi és személyi igények felméréséhez készített néhány számítást, és ennek eredményét mutatta be beszédes táblázatokban és grafikonokon. Levéltárakra lebontva táblázatba foglalta 1991 és 2001 között az őrzött iratanyag mennyiségének és a létszám növekedésének az arányát. A végeredmény elgondolkodtató; az iratmennyiség 45,14%-os emelkedése mellett a 83