Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Palayret, Jean-Marie–Sipos András: Magánszféra és államrezon – versus átláthatóság és demokratikus legitimáció: evolúció és revolúció az EU-intézmények dokumentumainak hozzáférhetősége terén / 19–27. o.

Amszterdamban foglaltak először EK-egyezménybe olyan intézkedéseket, amelyek az európai intézmények dokumentumainak hozzáférhetőségére vonatkoztak. A 255. cikkely 1. §-a rögzíti, hogy „az Unió bármely polgára, valamint bármely természetes vagy jogi személy, aki/amely valamely tagállam területén lakik vagy ott bejelentett irodát tart fenn, jogosult betekinteni az Európa Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaiba, azon elvek alapján és feltételek mellett, amelyeket [...] a Tanáccsal összhangban [...] az Amszterdami Egyezmény életbe lépését követő két éven belül kell megállapítani".

8 A hozzáférési jogosultság általános elveit és korlátait ennek megfelelően a 2001. május 30-án kiadott 1049/2001. sz. rendelet állapította meg. Ezen felül az EU Alapvető Jogok Chartája, amelyet 2000 decemberében Nizzában (Nice) fogadott el az Európai Tanács, elismerte a ,jó kormányzáshoz" való jogot. 2001 novemberében a Bizottság Fehér Könyvet adott ki a kormányzás témájáról, amelyben konkrét ajánlásokat tett arra vonatkozóan, hogyan tehető a jó igazgatás mindennapi valósággá a polgárok számára. E két normaszöveg ugyancsak kimondja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. Kiemelt célként kezelik a polgárok erőteljesebb bevonását a döntési folyamatokba, és a legszélesebb körű hozzáférést garantálják a dokumentumokhoz a jogalkotó intézmények esetében, ami magyarázza a megkülönböztetést a három említett intézmény, illetve a Bíróság és a Számvevőszék között. A rendelet tervezete 2000 folyamán kemény viták tárgya volt az Európa Parlament, a Bizottság és a Tanács között. A Parlament a lehető legszélesebb körű hozzáférés biztosítása mellett érvelt (1. a brit munkáspárti Michael Cashman képviselő jelentését), a Bizottság és a Tanács viszont hajlamos volt több teret adni a biztonság és a bizalmas jelleg megőrzését biztosító szempontoknak. Kiváltképp a Tanács törekedett arra, hogy megtartsa teljes irategyüttesek minősítésének jogát, amelyek a védelmi és biztonságpolitikára, valamint az ún. harmadik pillérre (bel- és igazságügy terén történő együttműködés) vonatkoznak. Ami a Bizottságot illeti, az szükségét érezte, hogy „teret hagyjanak a mérlegelésre", és egy „károkozási teszt" felvételét kérte a rendelkezések közé, amelynek keretében egy testület vizsgálná, hogy bizonyos belső, különösen a „döntés-előkészítő" iratok esetében hogyan hozható egyensúlyba az információk védelmének szempontja az ilyen informális jellegű dokumentumok iráni közérdeklődéssel. A vonakodás ellenére sikerült megtörni azt a homályt és titokzatosságot, ami a Bizottság és különösen a Tanács működését korábban jellemezte. Ebben szerepet játszott az északi államok és egyes polgári szabadságjogok védelmével foglalkozó pressure group-ok (pl. a brit Statewatch vagy az Újságírók Európai Szövetsége) nyomása. Az EU Hivatalos Lapjában 2001. május 30. kelettel közzétett új rendelet az 1994. évi magatartási kódex logikáját követi. A „dokumentum" fogalmát széles értelemben definiálja, és a dokumentumok egyetlen kategóriájára vonatkozóan sem zárja ki a priori a hozzáférés jogát, még a minősítettekhez sem. Betekintési igényt elutasítani csak akkor lehet, ha arra tételesen felsorolt kivételek valamelyike vonatkozik, és az indoklásban szerepelnie kell annak, hogy milyen kárt okozhatna az adott dokumentumok közzététele. Az újabb jogszabály által bevezetett főbb új elemek a következők: * Regulation (EC) no. 1049/2001. O/L 145, 31. 05. 2001. 43. 25