Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Palayret, Jean-Marie–Sipos András: Magánszféra és államrezon – versus átláthatóság és demokratikus legitimáció: evolúció és revolúció az EU-intézmények dokumentumainak hozzáférhetősége terén / 19–27. o.

új és követendő jelszavak: demokrácia, szubszidiaritás

3 és átláthatóság. A Maastrichti Egyezményben lefektetett új eljárásrend, amely azt is kimondja, hogy a „döntési folyamat átláthatósága erősíti az intézmények demokratikus jellegét és az igazgatás iránti közbizalmat", a Bizottság és a Tanács közös magatartási kódexének elfogadásához vezetett 1993 decemberében, ül. 1994 februárjában.

4 E rendelkezések alapján, amelyek érvényét az ombudsman 1997-ben az EU egyéb szerveire és intézményeire is kiterjesztette, bármely polgár betekintést kérhet a Bizottság és a Tanács belső dokumentumaiba, anélkül, hogy kérelmét meg kellene indokolnia. Ezek a belső dokumentumok lehetnek lezáratlan akták, olyanok is, amelyeket nem szántak a nyilvánosságnak, mint a titkársági dokumentumok, információs feljegyzések, tanulmányok stb. Az egyes főigazgatóságok feladata, hogy a területükre vonatkozó kérelmekkel foglalkozzanak. A rendszer tehát decentralizált. Ha a Bizottság nem teszi lehetővé valamely dokumentumának megtekintését, ezt konkrétan és részleteiben meg kell indokolnia egy hónapos határidőn belül.

5 Ha a nyitási politika eredményeiről mérleget próbálunk vonni, az igen pozitív képet mutat: a polgároktól érkezett kérelmek száma, amelyekben dokumentumokért fordultak a Bizottsághoz, az 1994. évi 180-ról 1996-ra 500-ra emelkedett. A gyakorlat azonban kicsit másképpen fest. A Bizottság magatartási kódexe eleve kivételek meglehetősen hosszú sorát foglalta magában a hozzáférhetőségre vonatkozó általános szabály alól (noha 1996-ban a folyamodványok 90%-át pozitívan bírálták el.) Az ugyanekkor keletkezett kétéves jelentés viszont azt emelte ki, hogy „a Kódex alkalmazása terén nehézségek mutatkoznak, mivel a nyitottság kultúrája még nem terjedt el a tisztviselők körében". Az átláthatóság még kevésbé érvényesült a Tanács esetében, amely a közös kódexet egy olyan határozat formájában jutatta érvényre, amely „a lehető legszélesebb körű hozzáférést" ígérte a dokumentumaihoz, kivéve azokat az eseteket, amikor „az intézmény érdeke megkívánja az eljárás bizalmas jellegének biztosítását". A tagállamok többsége a gyakorlatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamennyi dokumentum visszatartandó, amely valamilyen sajátos nemzeti nézőpontot tár fel. Ez azt eredményezte, hogy a Tanácsjegyzőkönyveire kifejezetten „zárlatot" érvényesítettek.

6 Az 1999-2000. évek hozták „a legnagyobb előrelépést a polgárok Európájának megvalósítása felé".

7 Az északi államok, Svédország és Finnország csatlakozása amelyek 1776 óta rendelkeznek az információszabadságról szóló törvénnyel és az információhoz való jogot alkotmányukba is belefoglalták, igencsak megingatta a „biztonságot" előtérbe helyező tradíció érvényét, amely addig uralkodó volt a közösségi intézményeknél. 3 Az Európai Közösségek jogrendszerének egyik fontos, a hatáskörök elosztását szabályozó elve, amelynek értelmében a döntéseket azon a hatalmi szinten kell meghozni, amely az EU polgáraihoz a legközelebb esik. 4 THOMSON, lAN: The Emergence of the Transcrepancy Theme. Openness and Transcrepancy in the European Union. Ed.: DECKMYN, VEERLE, THOMSON, IAN. Maastricht, 1998. 1-8. 3 EC Officiai Journal, 18. February 1994. Commission Decision of 8. February 1994 on the opening to the public of Commission documents (94/90/ECSC/EC/EURATOM). További részletekre 1.: Guide to Public Access to Commission Documents. Brüsszel, 1996. 6 BRUNMAYR, HANS: The Council's Policy on Transparency. Openness and Transcrepancy, i. m. 69-74. 7 Annual Report far 2000 by the European Ombudsman, M. Soderman to the European Parliament s Committee on Petitions 17. April 2001. 24