Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

dolgozó Sámbár szerint (1677) a katolikusok házaiban miséztek és kereszteltek. Alkalmanként még püspök is elvetődött az egyházmegye területére: 1651-ben Tarnóczy István váci püspök és szepesi prépost járt Gosztonyi István jezsuita társaságában Váradon és környékén, ahol bérmált és kiszolgáltatta a szentségeket. Útja során mindössze két pappal: a nagykárolyi jezsuita misszionáriussal és az öreg somlyói plébánossal találkozott.

40 Ismerve a hódoltsági egyházmegyék püspökeinek nem túl intenzív, de folyamatos kapcsolattartását a török uralom alatt élő híveikkel, eléggé meglepő, hogy sem az egyházmegyéről szóló korábbi történeti munkák, sem pedig a püspöki processzusok jegyzőkönyvei nem tartalmaznak adatot a váradi püspökök és egyházmegyéjük lelkipásztori jellegű kapcsolataira. Az egyetlen erre vonatkozó információt Sámbár Mátyás vallomása tartalmazza, aki szerint a bécsi Pázmáneum szepesi növendékeit a váradi püspökök (akik gyakran a szepesi préposti címet is viselték) tanulmányaik befejezése után a váradi egyházmegye plébániáira küldték. Báthori Zsófia és Rákóczi Ferenc 1661-ben történt áttérése után az egri püspökség déli területeinek rekatolizálása is megkezdődött, ez a folyamat kiterjedt a váradi püspökség szomszédos, keresztény uralom alatt maradt északi sávjára, ahol a prédikátorok elűzése után pálos misszionáriusok végezték a térítő munkát.

41 A jegyzőkönyvekben található vallomások az egyházmegyei határok elmosódását jelzik, ugyanis a tanúk az egyházmegye részben katolikussá vált települései között elsősorban az egri püspökség déli városait sorolták fel.

42 1660 után az egyházmegye legnagyobb része (egy vékony északi és keleti sáv kivételével) három évtizedre török uralom alá került. Ezzel a váradi püspökség még inkább kikerült a magyar katolikus egyház látóköréből, a kihallgatásokon megszólaló tanúk inkább a török hódítás előtti helyzetről beszéltek. Nagymihályi és Vanoviczy (1664) szerint a várost 1660 után javarészt törökök lakták, akik csak hódolt alattvalót engedtek be; Sámbár (1677) pedig a lakosság ismertetésekor a magyar reformátusok és a törökök mellet említette az oszmánokkal együtt érkező délszlávokat (dalmatákat) is. A megváltozott helyzetben az egyházmegye területe a balkáni missziós struktúrák hatókörébe került, amelyekről azonban vallomásaink hallgatnak. A váradi püspökség területére beköltöző délszláv katolikusokat a temesközi bosnyák és bolgár ferences misszionáriusok gondozták. Az egyházmegye déli határán, az ortodox püspöki székhellyé vált Borosjenőn a nagyszámú szerb lakosság mellett 1676-ban 15-16 40 TÓTH I. GY.: i. m. 118-120. 41 Erre I. Vanoviczy 1664. évi beszámolóját. Báthori Zsófia és Rákóczi Ferenc rekatolizálására és az azt követő ellenreformációra: KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR: /. Rákóczi Ferenc katolizálásának politikai vonatkozásai. Bp., 1940. (A Szent István Akadémia Történelem-, Jog- és Társadalomtudományok Osztályának Értekezései. II. kötet, 7. szám); PÉTER KATALIN: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon. Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Budapest, 1995. (A Ráday Gyűjtemény Tanulmányai, 8.) 186-199. 42 így pl. Nagykállót, Kisvárdát, Szatmárt, Ecsedet vagy Nagykárolyt. Az egyházmegye nagyságát illetően egyébként is nagyon általánosak a beszámolók: Beniczky (1638) szerint akkora, mint az esztergomi érsekség, Vanoviczy és Fazano 3000 településre becsülte az egyházmegye kiterjedését, Sámbár pedig 20 mérföld hosszúságúra és 10 mérföld szélességűre. A felsorolt településeket 1. Vanoviczy és Sámbár közzétett vallomásában. Ugyancsak az egyházi viszonyok ismeretének hiányosságaira utal, hogy több tanú: Hmira, P. Antonius (1648), Sámbár (1677. 1682) és Gribóczy (1682) az esztergomi érsekség szuffraganeusának gondolták a Kalocsához tartozó váradi püspökséget. A katolikus restauráció eredményét jelzi, hogy Szentiványi Márton 1677-ben már öt-hat plébániáról tudott az egyházmegye keresztény kézen maradt részein — még ha valószínűleg ö is az egri püspökség határos vidékeire gondolt, ugyanis szatmári és nagybányai jezsuita rendházakat a váradi püspökséghez tartozónak vélte. 32