Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.
a jelöltről, ketten pedig csak az egyházmegyéről vallottak. A váradi püspökség marginális helyzete is hozzájárulhatott, hogy a váradi jegyzökönyvekben átlagosan három-négy tanú meghallgatására is sor került, csupán 1677-ben elégedtek meg két vallomással. A tanúk négy kivételével egyháziak, főleg a jelöltek kanonok- vagy szerzetestársai voltak. A vizsgálatok gyakori szereplői a Bécsben tartózkodó magyar jezsuiták, akik a rend kiterjedt missziós tevékenysége révén jól ismerték az egész ország vallási viszonyait. Ugyancsak a püspökség missziós-terület jellegére utal, hogy a legrészletesebb vallomásokat két híres misszionáriusnak, a pálos Vanoviczy Jánosnak és a jezsuita Sámbár Mátyásnak köszönhetjük. Ritka szerencsének számított, ha a nunciatúrának sikerült egy-egy éppen Bécsben tartózkodó, a váradi egyházmegye ügyeiben járatos világi személyt találnia, miként 1648-ban a nagyszombati Rozsnyai Jánost, aki tíz éven át a váradi püspök Pest megyei falvainak árendátora volt; 1659-ben a velencei Giacomo Fazanót, ő húsz év óta élt Váradon, talán mint kereskedő; 1664-ben pedig a Báthori Zsófia által Bécsbe küldött Nagymihályi Istvánt, aki helybeliként sokszor járt a török foglalás előtt a városban. Váradot a tanúk többsége a tiszántúli síkságon fekvő erős végvárként és népes városként jellemezte, amely egyúttal Erdély kulcsa a törökkel szemben. Szinte valamennyi tanú megemlékezett a várról, többen (így Rozsnyai és Sámbár) azt is említették, hogy kiépítése Bethlen Gábor idején kezdődött és /. Rákóczi György alatt fejeződött be. A vár építéséhez a középkori székesegyház köveit használták fel, a püspökség egykori főtemploma ekkor vált végleg az enyészeté. 25 A beszámolók szintén sokszor szólnak Szent László középkori kultuszáról és ereklyéinek sorsáról. Hmira szerint a reformátusok a szent csontjait exhumálták és egy árokba rejtették. 2 Szent László ereklyéinek Váradon való félelemteljes, de tisztelet nélküli őrzéséről más tanúk (Vanoviczy, Sámbár) is vallottak. Az ereklyéknek a török foglalás utáni sorsáról a megkérdezetteknek ellentmondásos értesüléseik voltak. Vanoviczy (1664) szerint a relikviákat a törökök keresték, de nem találták meg, míg Nagymihályi (1664) úgy tudta, hogy a hódítók kincseket gyanítva a csontok őrzésére szolgáló mauzóleumban mindent felforgattak, de eredménytelenül. Sámbár (1677) a hagyományra hivatkozva azt állította, hogy egy kőműves fel akarta nyitni a székesegyházban a szent nyugvóhelyét, de egy kitörő fénysugár leterítette, azóta nem bolygatták a sírt. Gribóczy (1682) ezzel szemben úgy vélte, hogy a szent király testét a reformátusok és a törökök is sértetlenül őrizték. 27 Nagyon fontosak a katolikusok számára és vallásgyakorlatára vonatkozó adatok. Közismert tény, hogy a váradi egyházmegye területén a reformáció igen gyorsan terjedt el, Várad pedig a partiumi reformátusság egyik egyházszervezeti és kulturális központja lett. 28 A katolikus egyházszervezet lebomlása és a református intézményrendszer megszilárdulása azonban nem jelentette a lakosság egészének gyors átállását: a 25 BALOGH JOLÁN: Varadinum. Várad vára. I. Bp., 1982. (Művészettörténeti Füzetek, 13/1.) 54-71. 2 " ad praesens haeretici omnia perturbarunt et dissiparunt, et audivi a quodam, quod exumaverunt corpus praedictum et quod posuerunt in aliquam scrobem seu foveam, neque habent in ullo honore. 1 ' ASV Arch. Nunz. Vienna. Proc. Veseovi Nr. 88. 27 Szent László sírját a váradi protestánsok 1565. június 22-én dúlták fel, de Szegedi Benedek kanonok a csontok egy részét megmentette, amelyek később az esztergomi káptalan tulajdonába kerültek. BUNYITAY V.: i. m. I. 440-441; BALOGH J.: i. m. 1/2. 72-73. Az ismertetett vallomások szerint az ereklyék egy része továbbra is Váradon maradhatott. 2f! Itt csak egy nemrég új kiadásban is napvilágot! látott, jó összefoglalásra utalok: CSERNÁK BÉLA: A Református Egyház Nagyváradon. Nagyvárad, 1992. 29
