Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

püspökség megszűnését követően még mintegy fél évszázadig jelentős váradi, bihari és békési katolikus szórványokról szólnak a forrásaink. Ez a tény a felekezetképzödés szakaszainak eltolódásaira és a katolikus vallásgyakorlatnak a véltnél mindenképpen lassúbb eltűnésére figyelmeztet. A katolikus kisebbség lemorzsolódása a Báthoriak uralkodásának harminc esztendeje (1571-1602) alatt megállt, sőt a folyamat ideiglenesen visszájára is fordult. Báthori Kristóf az 1570-es években a váradi katolikusoknak adományozta a Szent Egyed templomot, és számos javadalommal látta el.

29 A váradi katolikusoknak ismét lett lelkipásztoruk, az 1580-as évek elején a városban és környékén egy-egy pap szolgált/

0 1580-tól kezdve a Báthori István által Erdélybe hívott jezsuiták is érdeklődni kezdtek a város iránt. A váradi megtelepedés az erdélyi viszonyokhoz képest nagyszámú katolikus lelkipásztori ellátása és a református gyülekezet tagjai közötti térítés lehetősége mellett a hódoltsági katolikus szórványok irányába is kaput jelentett. A jezsuiták 1580 óta rendszeresen megfordultak a városban, 1584-ben pedig állandó rezidenciát alapítottak a híres P. Szántó {Arator) István vezetésével. A jezsuita forrásanyagban a páterek működésére vonatkozó adatok mellett a város és az egyházmegye katolikusságának számáról is sok információhoz jutunk. A beszámolók szerint Váradon 2000-2500 katolikus élt, de a nagyobb ünnepeken a környékről és a pap nélküli hódoltsági (mindenekelőtt Gyula vidéki) falvakból 40005000 fő is összegyűlt. 1585-ben már 3000 városi katolikusról szóltak a levelek, és a falvakban tartott missziók eredményeképp 50-60 (sőt 100) falu áttéréséről írtak, amelyek egy része a török területeken feküdt. ' A váradi rezidencia új elöljárója, Marko Pitacic 1588 tavaszán a gyulai katolikusok ismételt kérésére a temesvári pasa oltalomlevelének védelmében egy hónapig működött Gyula és Makó környékén. A reformáció helvét és antitrinitárius irányainak Erdélyből irányított rohamos terjeszkedése ellenére jelentős számú katolikus lakosságot talált a Körös-Maros közében, akik a paphiány miatt mindenféle lelkipásztori ellátást nélkülöztek.

32 A jezsuita levelek számszerű adatainak értékelésekor természetesen fokozott óvatossággal kell eljárnunk. Az eltérő időpontokból és különböző személyektől származó becslések ezres nagyságrendjét azonban nincs okunk megkérdőjelezni. A falvak esetében a meghökkentően magas térítési eredmények pedig nyilvánvalóan a bizonytalan felekezeti tudatú közösségek ideiglenesen katolikus irányba történő befolyásolását jelentették. A forrásanyagból összességében egy erős váradi katolikus kisebbség, és a katolikus vallás elemeihez még ragaszkodó bihari és békési falusi lakosság képe rajzolódik ki. A 17. sz. elejére azonban az egyházmegye vallási viszonyai gyökeres változásokon mentek keresztül. A jezsuiták az 1588. évi országgyűlési határozatot követően ideiglenesen elhagyták Váradot, majd feltehetőleg 1597-ben, illetve 1600-ban történt w BUNYITAY V.-MÁLNÁSI Ö.: i. in. 38-43. 388-390. '" POSSEV1NO, ANTONIO: Transilvania (1584). Per cura del ANDREA VERES. Bp., 1913. (Fontes Rerum Transylvanicarum, III.) 65. 31 A jezsuiták váradi működéséről szóló nagyszámú levelet LUKÁCS LÁSZLÓ tette közzé nagyszabású forráskiadványában: LUKÁCS, LADISLAUS: Monumenta Antiquae Hungáriáé. II—IV. Romae, 1976-1987. (Monumenta Hislorica Societatis lesu, 112. 121. 131.) passim. A legfontosabb adatok: i. m. II. 454. 535. 648. 679. 682. 735. 739. 741. 781. 793. 862. III. 63. 79-80. IV. 308. 540-542; POSSEVINO, A.: i. m. 54. 56. 109-110. 194-195. 198-199. A váradi rezidencia történetéről összefoglalás: MESZLÉNYI ANTAL: Magyar jezsuitákét 16. században. Bp., 1931. (Szent István Könyvek, 92.) 167-176; CSERNÁKB.: i. m. 93-115. " LUKÁCS, L: i. m. III. 162-165. 344-345. 405. 30