Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

A tanúknak beszélniük kellett a püspöki székhely fekvéséről, jellegéről, nagyságáról, a házak és a katolikus lakosság számáról, és meg kellett nevezniük az ország uralkodóját (1. kérdés). Ezután következett a székesegyház bemutatása: védőszentje, építése, állapota, szükséges-e a felújítása (2. kérdés); a székeskáptalan méltóságai, kanonokjai és javadalmai, a székesegyházi papság létszáma, ezek jövedelmei, a Tridentinum által előírt teológus és poenitenciárius prebenda (4. kérdés); végeznek-e a székesegyházban lelkipásztori munkát, van-e keresztelőkút (5. kérdés); sekrestyéje, liturgikus felszerelései, kórus, orgona, harangtorony és harangok, temető (6. kérdés); ereklyék (7. kérdés). A 8-9. kérdések a püspöki lakhely állapotára (felújításra szorul-e), elhelyezkedésére (a székesegyháztól való távolságára), a püspök jövedelmeire (azok éves összegére, összetételére és az esetleges penziókra) vonatkoztak. A 10. kérdés a püspöki székváros egyházi intézményeiről (plébánia-templomok és keresztelőkútjaik, társaskáptalanok, férfi és női kolostorok, konfraternitások és ispotályok, mons pietatis), a 12. pedig az egyházmegyei szemináriumról (létezik-e és hányan tanulnak benne) tudakozódott. Az egyházmegyére csupán a 11. kérdés utalt: milyen nagy a kiterjedése, hány helységet foglal magába és melyeket? A 3. pont az egyházmegye metropóliájára, a 13. pedig a széküresedés idejére és jellegére kérdezett rá. Valamennyi válasz után meg kellett nevezni az ismeretek forrását.

17 A kánoni kivizsgálások jegyzőkönyveinek egyházmegyei vallomásai szűkszavúak ugyan, de mennyiségüknél és egységes jellegüknél fogva a krónikus forráshiányban szenvedő hódoltsági egyházmegyék történetéhez mégis fontos forráscsoportot jelentenek. A 17. századból mintegy 160 jegyzőkönyv maradt ránk, a megszállt egyházmegyék közül a kalocsai érsekségről nyolc, a csanádi püspökségről kilenc, a pécsiről és a váciról tizenöt-tizenöt, a szerémiről és a boszniairól hat-hat püspökjelölt jegyzőkönyvét ismerjük. Másrészt viszont az egyházmegyére vonatkozó kérdőpontok egy működő, sokféle egyházi intézményt magába foglaló püspökséget vettek alapul, és mindenekelőtt a püspöki székhelyek pontos bemutatására helyezték a hangsúlyt. A kérdőív a hódoltsági sajátosságokkal nem tudott mit kezdeni, ezért a tanúvallomások legtöbbször egyszerű nemleges válaszokra korlátozódtak, ami nem jelenti okvetlenül a hódoltságra vonatkozó ismereteknek a jegyzőkönyvek által sugallt hiányát. A püspöki processzusok számos kérdésben (a királysági egyházi és világi elit hódoltságra vonatkozó ismeretei, a magyarországi katolikus hierarchia hódoltsági kapcsolatai, a hódoltsági püspöki székek jövedelmei és az adóztatás, az egyházi intézmények és épületek sorsa, a papság létszáma, a püspöki székek betöltésének kérdései) új és eddig teljesen ismeretlen adatokkal szolgálnak a hódoltsági egyháztörténelem kutatásához.

18 Halfte des 18. Jalirhunderts. Festschrift des Haus- Hof- und Staatsarchivs. I. Wien, 1949. 151-179; TUSOR PÉTER: Eszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzökönyvei a Vatikáni Levéltárban. Eszterházy Károly Emlékkönyv. Szerk.: KovÁCS BÉLA, Eger, 1999. 23-25; MOLNÁR ANTAL: A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. Zimányi Vera emlékkönyv. Szerk.: .1. ÚJVÁRY ZSUZSANNA. Piliscsaba-Bp., 2001. Sajtó alatt. Újabban a horvát kutatás is felfigyelt a jegyzőkönyvek jelentőségére, és a boszniai, szerémi és belgrádi püspökjelöltek kivizsgálási jegyzőkönyveinek nagy részét nyomtatásban is közzétették: [DEVIC, ANTUN-MARTINOVIC, ILUA:] Vatikanski dokumenti Dakovacke i Srijemske biskupije u^íVH. i XV1I1. st. FONTES— Izvoh za hrvatsku povijest, 4. (1998)21-352. 17 GALLA F.: A püspök/elöllek, i. m. 175—176. I!í MOLNÁR ANTAL: Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612—1686). Pécs a török korban. Szerk.: SZAKÁLY FERENC. Pécs, 1999. (Tanulmányok Pécs történetéből, 7.) 177-178 és passim; MOLNÁR A.: A kalocsai érsekség a 17. században, i. m. 26