Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Szögi László: A magyar levéltárak nemzetközi regionális együttműködése / 48–55. o.

tájékoztatás, nem a magyar képviselő hibájából, hanem talán megszokásból is, hiszen évtizedeken át elfogadtuk, hogy el vagyunk szakítva a nemzetközi szervezetektől. Nemcsak az MLE-nek, de valamennyi szakmai szervezetnek (ahogy ezt az egyházi levéltárosok már megtették) ott kellene lennie az ICA/CIA illetékes részszervezeteiben, és a lehetőségekhez mérten bekapcsolódni annak munkájába. Az MLE az ehhez szükséges tagdíjat befizette, az információk azonban lassan érkeznek, és terítésükről a választmányon keresztül gondoskodni kell. Úgy vélem, az Európai Unióba való belépésünk küszöbén aktívabb részvételünk elkerülhetetlen és kötelező, de gondosan meg kell válogatni, milyen rendezvényeken és milyen küldöttekkel kívánunk megjelenni. El kell fogadni, hogy minket elsősorban az európai, ezen belül a közép-kelet-európai levéltárügy érdekelhet, annak részének tekintenek minket, tehát az ilyen típusú rendezvényeken vegyünk részt, sőt 1-2 év múlva megkísérelhetünk ilyen regionális rendezvényt mi magunk szervezni. Mielőtt azonban erre sor kerülhetne legalább 12 fiatal kollégát kell tapasztalattal felruházni, német, angol és esetleg francia nyelvterületen, hozzáteszem nem feledkezve meg a számunkra igen fontos orosz és ukrán vonalról sem. Mint már korábban jeleztem, Németországba már küldtünk tapasztalatszerzésre fiatal kollégákat, hasonló utat kellene járni, további meghatározandó országok irányában. Mindezt tudatos szervezéssel kell tennünk, minden fontos országot, illetve nyelvterületet kiválasztva és mindig más személyeket kiküldve, hogy kialakuljon egy 12-15 fős nyelvet beszélő és gyakorló, nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező szakmai csapat, akiknek segítségével későbbi terveinket meg lehet valósítani. 2. A nemzetközi kapcsolatok fontossági sorrendjének meghatározása. Kényes, de úgy vélem megkerülhetetlen kérdés, hogy anyagi és egyéb lehetőségeink függvényében milyen kapcsolatokat preferáljunk, minek adjunk elsőséget. Mint korábban jeleztem, számunkra az európai kapcsolatok lesznek hosszú távon is fontosak, de történelmi hagyományaink, levéltári anyagunk szétszórtsága miatt ez nem korlátozódhat az Európai Unióra, sőt azon belül is differenciálnunk kell lehetőségeinknek megfelelően. Kapcsolatainknak legalább három körét javaslom, amelyek közül az első körbe azon országok tartoznak, amelyekkel minden erőfeszítéssel fejleszteni kell a tapasztalatcseréket és a szigorúan kölcsönös látogatásokat, sőt közös rendezvényeket, más tudományos intézményekkel együttműködve. Ezen első körbe tartozzanak történelmi hagyományaink miatt Ausztria, Németország, Szlovákia, Románia, Szerbia és Horvátország. A kárpátaljai levéltárak miatt megfontolandó az ukrán kapcsolat erősítése is. Kérdéses, hogy az Oroszországgal, ill. egészen más okokból Olaszországgal való kapcsolatokat ne soroljuk-e az első körbe. Ez ellen csak az az érv hozható fel, hogy nagyon intenzív kapcsolatokat 6-7 országnál többel aligha tudunk kialakítani. Az első körbe tartozás itt azt jelenti, hogy folyamatosan jelen kell lennünk ezen országok szakmai rendezvényein, illetve onnan is mindig kell képviselőt hívnunk. Ezekkel az országokkal kellene l-l hónapra gyakornokokat cserélni esetenként anyagi áldozatokat is vállalva, és őket kellene nemzetközi konferenciák előadóiként is meghívni Magyarországra. A második körbe számunkra ugyanúgy fontos, de kapcsolatok intenzivitásában kevésbé előresorolt országok tartoznak, ami hangsúlyozom nem fontossági sorrendet jelent, csak lehetőségeink reális felmérését. Ide tartozik véleményem szerint Csehország, 53