Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Szögi László: A magyar levéltárak nemzetközi regionális együttműködése / 48–55. o.

Lengyelország, Szlovénia, valamint a már említett Ukrajna, Oroszország, Olaszország és Hollandia. Megfontolandónak érzem Svájc ide sorolását is, mivel ott különböző nyelvterületeken lehetne kapcsolatokra szert tenni. Ezen országok közül is többször, de nem mindig kellene jelen lennünk a szakmai rendezvényeken, és innen is hívnunk kell kollégákat Magyarországra. Bármely kapcsolatfejlesztés csak kétoldalú alapon képzelhető el. E körből fel kell hívni a figyelmet Oroszország fontosságára, hiszen az ottani levéltárakban óriási, bennünket érdeklő anyagok vannak, és jó lenne, ha az orosz kapcsolatok nemcsak a kutatók, hanem a levéltáros szakma képviselőin keresztül erősödnének. Ezt jelzi a közelmúltban létesített moszkvai magyar levéltári kirendeltség is, amely remélhetőleg valódi kutatóközponttá fejlődhet a távolabbi jövőben. A harmadik körbe az előbb felsoroltakon kívüli európai országok tartoznak, amelyekkel esetenként fel kell venni a kapcsolatot, de anyagi és szervezeti okokból a folyamatos kapcsolat fenntartására valószínűleg nem lesz erőnk. A kapcsolatok formái A nemzetközi kapcsolattartás jelenleg leggyakoribb formája az egyes levéltári szervezetek éves vándorgyűlésein való kölcsönös, vagy csak részben kölcsönös részvétel. E tekintetben a legjobb és legfolyamatosabb a kapcsolatunk a német, a cseh, a szlovák és újabban a román és a horvát levéltáros egyesülettel van. Sajnálatosan nem elég folyamatos az osztrák testvéregyesülettel. Mivel ezek nagyrészt az első körbe tartozó országok, e kapcsolatokat erősíteni kell, de a formális részvételt lehetőleg a nyelvet is ismerő kolléga kiküldésével gyakorlatiasabbá kell tenni. Fontos, hogy a kiküldött személy előzetesen legalább az elnökséggel konzultáljon az adott országgal való kapcsolatépítés éppen fontos terveiről, kérdéseiről. A kiküldött minden esetben készítsen írásos jelentést tapasztalatairól és ennek szerkesztett változata jelenjen meg a Levéltári Szemlében. A kapcsolattartás másik jelenleg is élő és jól működő formája a már említett intézményközi, határ menti, 111. regionális együttműködés. Az egyesületnek itt csupán annyi feladata lehet, hogy a rendezvények hírét eljuttassa a szakma egészéhez és esetleges stratégiai kérdésekben egyeztessen a rendező hazai levéltárakkal. Véleményem szerint a jövő szempontjából a leglényegesebb a fiatal (kb. 35 év alatti) levéltárosok cseréjének előkészítése és megvalósítása. Itt fontosnak érzem, hogy cseréről és ne egyoldalú kiküldésekről legyen szó. A cserével kapcsolatban nyitottságot tapasztaltam a román, a szlovák és talán a cseh kollégáknál és valószínűleg ugyanez lesz a helyzet a horvát, szlovén, sőt talán szerb vonatkozásban is. Ezen országokból lenne érdeklődés a magyar levéltárak megismerésére, és a kölcsönösség alkalmazására. Ukrán részről az érdeklődés megvan, de a csere anyagi és szervezeti feltételei egyelőre aligha biztosíthatók. A számunkra ugyancsak fontos osztrák és német vonalon tárgyalásokat már többször folytattunk, de a kölcsönösség irányában ott kisebb az érdeklődés, részben az általuk nagynak vélt nyelvi nehézségek miatt, de van remény csereakció szervezésére, vagy a levéltárosképzésben való együttműködésre, amely itt bizonyosan több munkát igényel. 54