Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

vizsgálatához segít hozzá, amelyekre nézve a hazai forrásőrző intézmények a legkevesebb adatot szolgáltatják.

12 A Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai közül a leginkább kutatott államtitkársági, nunciatúrai (és ezek anyagához szorosan kötődő családi) levéltárak elsősorban a politika és az egyházpolitika történetének vizsgálatához jelentenek nélkülözhetetlen forrásbázist.

13 Az egyházmegyék története szempontjából elsődlegesen hasznosítható, szeriális jellegű forráscsoportot a püspöki jelentések és a püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei alkotják. A magyar kutatás mindkét forrástípussal behatóan foglalkozott. A püspököknek a Zsinati Kongregációhoz (Sacra Congregatio Concilii) ötévenként kötelezően benyújtandó jelentései ugyan elvileg meglehetősen részletes képet nyújtanának az egyházmegyék helyzetéről, csakhogy a magyar püspökök a Szentszékhez fűződő ellentmondásos kapcsolataik miatt ezen kötelességüknek (is) csak igen ritkán tettek eleget.

14 Ennek következtében a magyarországi egyházmegyékre vonatkozóan a 17. századból a Congregatio Concilii levéltárában Vanyó Tihamér (a zágrábi, zengg-modruszi és boszniai püspökségeket nem számítva) mindössze kilenc magyarországi püspöki jelentést tárt fel.

15 A püspöki jelentések hiánya nagyban megnöveli a másik forrástípus, a püspöki processzusok jegyzőkönyveinek jelentőségét. A Tridenti Zsinat utáni egyházreform fontos eleme volt a püspökök személyének gondos kiválasztása, ezért a püspökjelöltekről és leendő egyházmegyéikről megerősítésük előtt Rómában vagy a területileg illetékes nunciatúrán alapos vizsgálatot folytattak (püspöki processzus, processus informativus). A magyarországi püspökjelöltekre vonatkozó jegyzökönyvek 1612-ben kezdődnek, de a konzisztóriumi előterjesztésekből {propositiones consistoriales) tudjuk, hogy a vizsgálati eljárás már a 16. században is általános volt. A kánoni kivizsgálások végső formájukat XIV. Gergely, illetve VIII. Orbán rendelkezései (1591, 1627) révén nyerték el. A vizsgálatok során a tanúk egy 13 (illetve áthelyezés esetén 10) pontos kérdőív alapján vallottak a jelölt személyéről, és szintén 13 kérdésre kellett válaszolniuk az egyházmegye helyzetével kapcsolatban is.

16 12 A kongregáció forrásanyagának jelentőségét az egyházmegyék török kori története szempontjából jól példázza: MOLNÁR ANTAL: A kalocsai érsekség a török korban. Kalocsa történetéből. Szcrk.: KOSZTA LÁSZLÓ. Kalocsa, 2000. 117-140. 11 VANYÓ TIHAMÉR: A bécsi mmciusok jelentései Magyarországról 1666-1683. Pannonhalma, 1935. (A Pannonhalmi Főiskolai Könyvei, III.) 12-26; UŐ.: A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról 1611-1786. Bp., 1986. (Magyarország Újabbkor! Történetének Forrásai) 19-24. és passim. 14 A magyar főpapság és a Szentszék kapcsolataira legújabban: TUSOR PÉTER: A magyar egyház és Róma a 17. században. Vigília, 64. (1999) 503-513; UŐ.: A magyar egyházi elit és Róma kapcsolatainak ismeretlen fejezetei (1607- 1685). Doktori (PhD) disszertáció. Bp., 2000. ^ VANYÓ TIHAMÉR: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről (1600-1850). Pannonhalma, 1933. (Olaszországi Magyar Oklevéltár, II.) "' A jegyzökönyvek a Vatikáni Titkos Levéltár (Archivio Segreto Vaticano, a továbbiakban: ASV) három fondjában találhatóak: a Rómába küldött tisztázatok a konzisztórium levéltárában (Archivio Concistoriale, Processus Consistoriales, a továbbiakban: ASV Arch. Concist., Processus Consist); a Rómában lefolytatott vizsgálatok fogalmazványai a Dataria levéltárában (Dataria Apostolica, Processus Datariae); a bécsi nunciatúrán lefolytatott vizsgálatok fogalmazványai pedig a bécsi nunciatúra immár a Vatikáni Levéltárban őrzött iratanyagában (Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi dei veseovi e degli abbati, a továbbiakban: ASV Nunz. Vienna, Proc. Veseovi). A magyar szakirodalomban a kánoni kivizsgálások történetével és a jegyzökönyvek felhasználási lehetőségeivel több szerző is foglalkozott: GALLA FERENC: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. A magyar katolikus megújhodás korának püspökei. Levéltári Közlemények, 20-23. (1942-1945) 163-186. TIHAMÉR VANYÓ: Das Archiv der Konsistorialkongregation in Rom und die kirchlichen Zustande Ungarns in der zweiten 25