Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.
különleges pénzügyi követelések törlesztését. Ezért egyáltalán nem állja meg a helyét az az állítás, amely szerint a magyar optánsok kártérítése a jóvátételeken felül vállalt különleges kifizetésekre alapozódna. Összefoglalásként meg állapítani, hogy a kifogásolt döntések — a jóvátételen felüli különleges kifizetések és az ezen az alapon kötött megállapodás ténye —, az optánskérdésnek ily módon történő rendezése — megítélésünk szerint •— nem egy váratlan, a minden áron való kárrendezés szülte helyzet következménye, hanem a tárgyalások folyamán a magyar vezető körökben már jóval korábban megfogalmazódott alternatívák közüli választási kényszer volt. Ez jól érzékelhető a Szterényi-féle előterjesztésben is. Itt lehetőségként már nemcsak azt vették figyelembe, hogy Magyarország Románia által nyújtott ellentételezés mellett fizet kártérítést az optáns perek felpereseinek — annak ellenére, hogy az előterjesztés végén található minisztertanácsi korrekciók ennek mellőzését kérték —, hanem azt a megoldást is, ami a párizsi szerződésekben megvalósult. Itt arra a román javaslatra gondolunk, amely a neki Magyarország által jóvátétel címén fizetendő pénzt szánta erre a célra. A változás csupán annyi volt ehhez képest, hogy a levonás nemcsak a jóvátételre, hanem a különleges követelésekre történő befizetésekre is vonatkozott (a nagyhatalmak és az utódállamok vállalásai mellett). Ez eredmény volt a magyar fél számára, hiszen elfogadták azt a kérelmüket, hogy az 1924-ben megállapított jóvátételi összeg ne növekedjen. Az ezen felüli különleges követelések elfogadása nem értelmezhető a kártérítés miatti magyar részvállalásként. Ezt mutatta az is, hogy Bulgária számára — annak ellenére, hogy nem voltak olyan kártérítési igényei, mint Magyarországnak — ugyanúgy meghatározták a különleges követelések miatt fizetendő összeget. 34 A Párizsban elfogadott pénzügyi rendezések miatti viták azonban hamarosan okafogyottá váltak. Egyrészt a gazdasági válság előrehaladtával Magyarország 1931-től hamarosan valamennyi állami törlesztést megszüntette, másrészt az 1932. július 9-én megkötött lausanne-x szerződés felfüggesztette az összes jóvátétel vagy háborús adósság címén járó kifizetést. Ezek ezzel gyakorlatilag meg is szűntek. 35 Befejezésül meg kell állapítanunk, hogy az itt kivonatoltan ismertetett forrásnak gyakorlati eredménye, hatása nem lett a fentebb ismertetett események miatt. Ismerete azonban több szempontból sem haszontalan. Tartalmaz néhány érdekes információt nemcsak a korabeli gazdasági viszonyokról, hanem közvetetten az első világháború előtti erdélyi földbirtokviszonyokról. Betekintést nyújt a magyar kormányzati adminisztráció munkájába. Adalékot szolgáltat Magyarországnak a nemzetközi életben elfoglalt helyzetéhez és az ebből következő, tárgyalóasztalnál képviselhető tárgyalási stratégia kialakulási folyamatához. Magyar Törvénytár, i. m. 91. ORMOS M.: i. m. 127. p.; HALMOSYD.: i. m. 309. 38
