Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.
Konkrét vagyoni szolgáltatások: • Románia meghatározott ideig évenként átutalná az erre a kiadásra szükséges összeget. • A magyar kormány félévente vagy évente küldött elszámolása alapján küldené el Románia a szükséges összeget. (Szterényi szerint ez a fizetési mód kedvezőbb lenne Románia számára az előzőnél.) • Románia lemondana arról a hányadról, amelyet a trianoni békeszerződésben neki biztosítottak az állami vasutak nyugdíjintézetének vagyonából. 21 • Románia lemondhatna arról a még le nem szállított 1200 vasúti kocsiról, amelyben más tárgyaláson még nem tudott megegyezni a két fél. 22 Természetbeni szolgáltatások: • Románia egy bérleti tranzakció keretében 50 évig fedezné Magyarország sószükségletét, amely évente 8000 vagon. A pénzügyminisztérium véleménye szerint azonban a köztes gazdasági müveletek miatt végül az ország számára kedvezőtlen szaldót eredményezne az üzlet, ezért ennek elfogadását nem javasolta az előterjesztő. • Szóba jöhetne Románia részéről magyar állami vállalatok és intézmények benzin- és olajszükségletének fedezése. • A bejezésképpen javasolt megoldás keretében Románia szállíthatna az ország számára az épület- és müfát. Ez azért is fontos lenne — hangsúlyozta az indoklás —, mert nyilvános román elutasítás esetén jelezné a magyar megegyezési szándékot. Az előterjesztő a három javaslat kombinációját sem tartotta elképzelhetetlennek. Ezt azért is fontos felvetni — emelte ki Szterényi—, mert Romániától közvetlen fizetést aligha lehet remélni. Ennek a gondolatsornak a végén Szterényi újra hangsúlyozta, hogy az ellenszolgáltatás ellenében történő magyar kártérítés felvetése gesztusértékű, mert jelzi a tárgyalások meghiúsulása esetén a magyar fél megegyezési szándékát. A negyedik témakör (a magyar küldöttség személyi összetételének és a szükséges adminisztratív elképzelések ismertetése) után Szterényi arra is felhívta a figyelmet, hogy az esetleges szerződésben ne legyen ratifikálásra utaló feltétel, mert ez további halogatásra adna alkalmat. Javaslata szerint a küldöttség vezetőjéül teljhatalmú megbízottat kell állítani. Ha viszont mégsem sikerülne kizárni a tárgyalások során a ratifikálást, akkor ragaszkodni kell a záros határidőn belül történő végrehajtáshoz. Az előterjesztés végén Szterényi a tárgyalás kezdő időpontjának 1928. november 1jét javasolta. A minisztertanács nagyrészt elfogadta az előterjesztésben az egyes témakörökben az előadó által optimálisnak tartott variációt. A minisztertanácsi jegyzőkönyvben ezután korrekciót tartalmazó vélemény következett. Ennek pontjai az alábbiak voltak: 21 Az előterjesztésben közölt adatok szerint 1918 végén a vagyon értéke 12 754 118 aranykorona volt. Ennek Romániára eső része a személyzet számaránya alapján 17%, a vonalhossz aránya szerint 20,67% volt. A kisantant Szterényi megjegyzése szerint ezekben a kérdésekben rendszeresen egyeztetett, mert még vita volt ebben az ügyben Magyarország és a kisantant államai között. Ezért ezt a verziót úgy akarta felvetni, hogy ne a magyar állam számára teremtsen jogalapot, hanem a részfizetésre adjon lehetőséget a kisajátított ingatlanok fejében. 22 Ennek értéke 3,4-5 millió aranykorona. 34
