Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

• Románia vesse fel a Jóvátételi Bizottságnál a kártérítés jóvátételbe (és más különleges pénzügyi követelésekbe — A. G.) történő beszámításának kérdését. • Románia nyújtson garanciákat a vállalandó kötelezettségek teljesítéséhez. • A Románia által teljesített juttatások semmiféle kompenzációra nem használhatók fel. • A magyar küldöttség a tárgyalások alatt ne említse, hogy magára vállalja az optánsok kártérítését. • Minden döntésnél személyesen a miniszterelnök véleményét kell kikérni. A miniszteri biztos által felolvasott előterjesztésben a követelések tartalma fokozatosan haladt az elfogadhatatlan, illetve a magyar fél számára jogosnak érzett, de a román fél által valószínűleg elutasítandó javaslattól a mindkét oldal számára akceptálható, kompromisszumos tárgyalási alapig. Az előreláthatóan visszautasítást kiváltó kérések felsorolása szervesen illeszkedett a magyar küldöttség tárgyalási stratégiájába: ennek során jobban ki lehetett fejteni, meg lehetett világítani a magyar álláspontot, valamint jól lehetett szemléltetni az ellenfél merev, igazságtalan magatartását és felfogását. Tovább elemezve a javaslatokat az is megfigyelhető, hogy a magyar fél megpróbálta a megegyezés érdekében megkeresni a román fél számára azt a „legkisebb rosszat", amelyet még a siker reményében képviselhet a román közvélemény előtt. A magyar kormány még azt a lehetőséget is hajlandó lett volna elfogadni, hogy látszólag saját maga fizessen kártérítést az optánsoknak. Ki kell emelnünk, hogy a megegyezést maguk a nagyhatalmak is sürgették. így érthető Szterényinek az, a miniszterelnököt védelmező érve, amely szerint a kompromisszumos kiegyezés Magyarország külpolitikai érdeke is. A San Remoban tartott tárgyalásokon a két fél végül a kisajátított területek nagyságát illetően 578 556 kat. holdban állapodott meg. Tisztázták azt is, hogy magyar nemzetiségűek kezében 50 259 kat. hold maradt. Nagy vita és alkudozás után 130 millió aranykorona összeget fogadtak el a tárgyaló partnerek kártérítési összegként, ami 225 aranykoronás átlagárat jelentett holdanként.

23 A dolgok ilyetén állásánál kezdődtek meg a hágai jóvátételi konferenciák, amelyek a Párizsban 1930. április 28-án aláírt egyezményekkel fejeződtek be. A konferencia célja az volt, hogy rendezzék azokat a pénzügyi kötelezettségeket, amelyek Magyarországot terhelték és a TBSZ-ből a fegyverszüneti szerződésből, valamint az ezeket kiegészítő szerződésekből fakadtak. Az első egyezménybe foglaltak szerint Magyarországot kétféle kötelezettség terhelte. 1. A magyar kormány vállalta, hogy a Jóvátételi Bizottság által 1924. február 21-én megállapított jóvátételt, amelynek törlesztését az ország már megkezdte, 1943-ig továbbra is fizetni fogja. Ez összesen 200 millió aranykoronát jelentett, amely a nettó 179 millió aranykorona jóvátételi díjnagyságból és annak kamatainak összegéből adódott össze. 2. A magyar kormány vállalta, hogy 1944-től 1966-ig évente 13,5 millió pengőt fizet. Ez a közel 300 millió pengő nem a jóvátételhez tartozott, hanem azoknak a Magyar Törvénytár, i. m. 111. 35