Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

A második (módosított) követelés lényege az volt, hogy az összes szántó- és egyéb terület adják vissza, beleértve az erdőket is, valamint térítsék meg az értékesített faállomány értékét is. Nyilvánvaló volt, hogy ennek a követelésnek a teljesítésre sem volt remény, benyújtását az indokolta, hogy a tárgyalási pozíció olyan tétellel erősödjön, amelyben bizonyíthatóan a román államnak voltak előnyei, tehát tulajdonképpen eltulajdonítás történt — szólt az indoklás. (Itt utaltak gróf Zichy Rafael állítólagos megegyezésére a román állammal, amely hatásos érv lehetne az erdőkre vonatkozó magyar követelések mellett. A megegyezés szerint a gróf elfogadta volna ingatlanainak kisajátítását, aminek fejében a román államtól visszakapta volna erdőinek teljes kitermelési jogát.) A harmadik — ugyancsak módosított — követelés arra vonatkozott, hogy terjesszék ki a kártérítést a már kiosztott területek kártalanítása mellett az új területekre is, oly módon, hogy az elvett erdők értékét teljes egészében térítsék meg a volt tulajdonosoknak. E követelés jogi alapját az új romániai alkotmány teremtette meg. Ebbe ugyanis átvették az 1918 előtti Románia erdőkre vonatkozó kisajátítási törvényének kártérítésre vonatkozó rendelkezését, amely kimondta, hogy a kisajátított erdők után a régi tulajdonosnak az erdő teljes értékét kell meg fizetni. Az indoklás szerint, ha a román kormány meg akarja tartani az Erdélyben elkobzott erdőket, akkor a magyar fél követelje a vonatkozó román törvények betartását, vagyis azt, hogy az elvett erdők teljes értékét térítse meg a román állam a kisajátítást elszenvedőknek. A javaslat előterjesztője ehhez hozzátette, hogy mivel a román kormány folyton hangoztatja a Népszövetség előtt, hogy a román alattvalókat — így a magyar optánsokat is —- egyenlő bánásmódban részesíti, a javaslat elutasítása esetén lehetőség nyílik a román kormány szavahihetőségének kétségbe vonására. Szterényi finomabb megfogalmazásában: amennyiben a magyar optánsok esetében nem alkalmazzák román részről a teljes összegű kártérítést, úgy bebizonyosodhat, hogy „Románia a valóságnak

17 nem megfelelő politikai gyakorlatot folytat országában". További érv merült fel egy — az előterjesztésben bővebben nem érintett — besszarábiai per is annak ellenére, hogy a román kormány külön törvény hozott az e perben ítélet végrehajtásának megakadályozására. A per során a bírósági végzésben egy kisajátított erdő tulajdonosa javára teljes kártalanítást ítéltek meg Az eddigi három pontban a jogi szempontok érvényesültek, a negyedikben azonban a magyar álláspont az üzleti, kereskedelmi érdekre helyezte a hangsúlyt. A magyar fél megpróbált — az előterjesztés szándéka szerint —a romániai viszonyokhoz alkalmazkodni. E negyedik — ugyancsak módosított — követelés lényege az volt, hogy hozzanak létre egy — lehetőleg nemzetközi —-,erdö-kihasználási joggal rendelkező társaságot, amely a román kormánytól nagy, összefüggő erdőségeket venne. A társaság a vételár évi részleteit, amíg sor nem kerül az optánsok teljes körű kártérítésére, a magyar államkincstárnak, majd ezt követően már Romániának fizetné. A törlesztés másik lehetőségeként kötvény kibocsátására született javaslat. Az említett társaság — a román kormány garanciavállalásával, de akár anélkül is — a megjelentetett kötvények bevételéből egyenlítené ki a magyar igényeket, majd a kötvényeket 10-15 év alatt törlesztene. 17 Értsd: a nemzetközi fórumok előtt elmondott tények valóságának. 30