Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

szükség, mert a magyar állam vezetői közül többen — köztük Bethlen István miniszterelnök is — érdekelt volt az ügyben (Bethlen Erdélyben fekvő földbirtoka szintén a kisajátítás sorsára jutott). Az előbbiekben röviden elemzett kérdéskör román optáns per néven vonult be a köztudatba. Egyrészt a három utódállam közül Romániában volt a legnagyobb a földreform céljára kisajátított földterület (Románia: kb. 600 000 kat. hold, Csehszlovákia: kb. 500 000 kat. hold, Jugoszlávia: kb. 150 000 kat. hold.), másrészt a romániai differenciáltabb birtoknagyságok miatt jóval többen voltak érdekelve a román állam ellen indított kártérítési perekben, mint a másik két ország esetében.

6 Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar állampolgároknak ne lettek volna hasonló követeléseik a másik két utódállammal szemben. Szintén hasonló volt az a reakció is, amely a kártérítési igények megvalósítása érdekében indított jogi eljárást kísérte a három országban. Ennek lényegét az alábbiakban bemutatott román álláspont példájával lehet érzékeltetni. A román földreform már közvetlenül a háború után (1918. december 15.) elkezdődött. Azonban ekkor erre még csak az úgynevezett „regáti területekeri''' (a régi Havasalföldből és Moldvából álló Románia) került sor. Ennek kiterjesztését az új országrészekre az 1921. július 30-án kelt román agrártörvény tette lehetővé. Ebben szinte kézzel kitapintható volt a földreform magyarellenes éle. Belekerült ugyanis a törvénybe az abszentizmusra vonatkozó kitétel. Ez kimondta, hogy azoktól a személyektől, akik 1918. december 1-je óta a fenti törvény kihirdetéséig (1921. július 30.) nem hivatalos okból voltak távol Romániától, az ország területén birtokolt ingatlanaikat, tulajdonaikat, a román állam mindenféle kárpótlás vagy kártérítés nélkül elkobozhatta. A nem hivatalos ok azokra, az elsősorban magyar nemzetiségű polgárokra vonatkozott, akik nem akartak a román fennhatóság alatt maradni és elhagyták lakhelyüket.

7 A földreform kiterjesztése során a román állam kisajátította azoknak a magyar földbirtokosoknak a földjeit is, akik Magyarország javára optáltak. Az optálási joggal élők ingatlanait azonban a TBSZ 63. cikke védelem alá helyezte. Ez kimondta, hogy az optálónak jogukban áll megtartani korábbi lakhelyükön bírt ingatlan és ingó vagyonukat. A magyar állampolgárok határon kívülre került vagyonának védelmét célozta a 250. cikkely is. Ebben korlátozták a 232. cikknek és a IV. címhez tartozó Függeléknek a hatályát, azaz a magyar állampolgárok javainak kisajátítását megengedő rendelkezéseket. Leszögezték, hogy a magyar állampolgároknak azok a javai, amelyek a volt OsztrákMagyar Monarchia területén feküdtek, nem eshetnek lefoglalás, illetve felszámolás alá. A román állam azonban figyelmen kívül hagyta ezeket a rendelkezéseket. Szakértőinek véleménye szerint Románia területén az állami szuverenitást semmi nem csorbíthatta és a román állampolgárok érdekében, a román állam felségterületén hozott intézkedéseket semmilyen külső hatalom, illetve ország nem kérdőjelezhette meg.

8 Magyarországra bírnak kötelező jelleggel. A gondolatait idéző holland újság az állapotot egy rövid mondattal jellemezte: „Hongarije moeí hangén." (Magyarország lógni fog.) 6 BEREND T. I.-RÁNKl GY.: i. m. 276. 7 BEREND T. I.-RÁNKl GY.: i. m. 276., illetve MOL Ki K 107. 16/9. Az erdélyi agrárreformra vonatkozó első . iratok. Pro Domo. Magyar Törvénytár. Bp., 1932. XI. te. A trianoni szerződésből folyó kötelezettség) és a törvényhez fűzött magyarázó szöveg. 77-115., Második egyezmény. A földreformokra és a Vegyes Döntőbíróságokra vonatkozó kérdések rendezése. 102. K A román álláspont szerint a román agrárreformot nem lehet ellenséges javak likvidálásának tekinteni. MOL Ki K 107 63. tétel 279/1927. 25