Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.
Az ügy rendezéséig — kisebb eltérésekkel — mindvégig képviselt álláspontokat támogató érvrendszer hamarosan kialakult. A két eltérő álláspont az alábbiakban összegezhető: 1. (magyar): • az optált személyeknek, az elcsatolt területeken lévő ingatlana nemzetközi szerződések által védett • kisajátításukat csak kártérítés mellett lehet végrehajtani • az optáns ingatlanok ügyeiben a békeszerződésben biztosított jogi fórumok illetékesek 2. (román) • a román állam csak a Romániában élő román állampolgárokkal szemben viselhet bármilyen, így pl. anyagi felelősséget • a román földreform végrehajtása során felmerült kérdésekben nem dönthetnek nemzetközi jogi fórumok Magyarország természetesen rögtön a Nemzetek Szövetségének megfelelő szervéhez fordult. A panasz orvoslása azonban csak nagyon lassan indult meg. Először is pontos adatokat kellett gyűjteni. Ezután a nemzetközi szerződések által megszabott kereteken belül meg kellett szervezni a pereket indítók támogatását, a bíróságok előtt ugyanis csak magánszemélyek indíthattak eljárást a román állammal szemben. Ezt a szervezömunkát a magyar kormány rendkívül óvatosan végezte, végezhette. Külső és belső ellenzéke egyaránt éberen figyelte, a magyar állam egyes vezetőinek említett érintettsége miatt az állami segítségnyújtás mértékét, jogszerűségét. A segítség jogi tanácsadásra, megfelelő szakemberek biztosítására, illetve arra a külpolitikai akciókra szorítkozhatott, amelynek során a sérelmeket ismertetették, nyilvánossá tették a Nemzetek Szövetsége megfelelő fórumai előtt. Állami szintre a kérdés csak azután kerülhetett, amikor a győztes nagyhatalmak a nemzetközi kapcsolatok javítása érdekében mindenképpen ki akartak alakítani egy mindkét fél számára elfogadható modus vivendit. 9 Ugyancsak hátráltatta a kérdés rendezését Franciaország a kisantant államokat — köztük Romániát — fenntartás nélkül támogató masszív álláspontja, amely lehetővé tette azt is, hogy Románia a számára sérelmes esetekben késleltesse, lassítsa az ügymenetet, a döntések hozatalára jogosult szervek felállítását, azok működését. Ez történt pl. a románmagyar vegyes döntőbíróság felállításának esetében is. 10 A vegyes döntőbíróságok intézményét a párizsi béketárgyalásokon teremtették meg. Ezek olyan kétoldalú bíróságok voltak, amelyek az egyes országok között a békeszerződések végrehajtásakor felmerült problémák megoldását segítették elő. Magyarország esetében erről a TBSZ 239. cikke rendelkezett. Az ebben foglaltak szerint ezt a bíróságot a TBSZ életbe lépésétől számított három hónapon belül fel kellett volna állítani. A bíróságnak három főből — két tag és egy elnök — kellett összeállnia. Egy-egy tagot az érdekelt kormányok, az elnököt pedig a két érdekelt fél közös megegyezése alapján kellett kijelölni. Megegyezés hiányában a három fő kijelölésére a Nemzetek 9 Magyar Törvénytár, i. m. 84. Iü Románia sorban utasította vissza a magyarok által javasolt nemzetközi jogi szaktekintélyeket. Végül a nagyhatalmak közbenjárása révén a szervezet 1924-25 fordulóján megalakult. Azonban az érdemleges tárgyalások sokáig meg sem kezdődhettek, mert Románia vitatta a bíróság illetékességét. MOL Ki K 107. 63. tétel 329/1927, 117/1927. 26
