Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - MÉRLEG - Hermann István: Tiszapüspöki oklevelek, 1261–1703 / 65–75. o.

"Lelőhely: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), Diplomatikai Fényképtár (a továbbiakban DL [ez bizonyára elírás a helyes DF helyett — H. I.] — 210.757" (12. p.) Elegendő lett volna itt a MOL DF 210.757 megjelölés. A 2. oklevél 1266 május 5-én kelt, és benne IV. Béla jóváhagyja a Bár-Kalán nembeli Nana ispán végrendeletét, amelyben többi javaival együtt Püspökit is a nyulakszigeti Szűz Mária egyháznak adja. Ebben a közlésben megtalálható az intitulatio, és a jegyzetekben jó magyarázatot találunk a magyar királyok címének kevésbé ismert részeihez, Rámához és Lodomériához. Ezért meglepő, hogy Cumania — amit magyar fordításban inkább Kunországnak szoktunk írni — esetében csupán ennyit találunk: "A Kunság (Kunország) királya" (13. p. 3. jegyzet). A Kunság a mai magyar nyelvben tulajdonnév, mégpedig az Alföldön elterülő Kis- és Nagykunság területét jelenti. A középkori oklevelekben előtűnő Kunország, Cumania királya kifejezés viszont a Kárpátoktól keletre elterülő, egykor, az Árpád-korban kunok által uralt területre utal, amelyre a magyar királyok. Rámához vagy Lodomériához hasonlóan fennhatóságukat igyekeztek kiterjeszteni. Nem osztom a szerzőnek a 4. jegyzetből kiérezhető szkepticizmusát sem. Az Árpád-kori oklevelekben előforduló személyekről, tartozzanak bár az ország előkelőihez, valóban keveset lehet tudni. Nem vagyunk képesek — vagy csak a legritkább esetben — életpályákat felvázolni. Éppen ezért szükséges minden fellelhető információt felhasználni következtetéseink levonásához. Bár-Kalán nembeli Pósáról és fiáról Nana ispánról sem tudunk túl sokat, annyit azonban igen, hogy legalább azt meg lehessen állapítani, hogy az ország előkelői, vezetői közé, az arisztokrácia sorába tartoztak. Pósa a 13. sz. első felében országbíró volt, első felesége nádorlány. Szintén egy nádor leányát vette el feleségül Nana ispán is.

10 Mindezek csak morzsák, ugyanakkor véleményem szerint nem felesleges információk az olvasók számára, akik nem nevekkel, hanem hús-vér emberekkel szeretnének megismerkedni történelmünket böngészve. A 14. oldal 12. jegyzetében V. Istvánról mint ellenkirályról esik szó. Ez semmiképpen sem helyes kifejezés. István apja, IV. Béla életében az ifjabb király címét viselte 1262. december 5-étől. Lényeges különbség van a két titulus jelentése között. Az ellenkirály egy király ellen lép fel, és sem ő az uralkodót, sem az uralkodó az ő címét nem ismeri el. Erre a magyar történelemből is lehet példát hozni. III. István (11621172) ellen támadtak nagybátyját II. László (1162-1163) és IV. István (1163-1165) mint ellenkirályok. A későbbi V. Istvánnak ifjabb királyi címét azonban apja elfogadta, és az országot kettéosztva ketten uralkodtak. Több észrevételemet, amit megtettem az 1. oklevélnél, itt is meg kellene tennem, ettől azonban egy kivétellel eltekintek. Erre pedig azért hívom fel a figyelmet, mert súlyos félreértésekhez vezethet. A kifogásolt rész így szól: "Kiadatott Farkas mester — a választott gyulafehérvári [Albensis] püspök, a kedvelt és hozzánk hű udvari kancellárunk — keze által ..." (14. p.) Eredetiben a következőképpen fogalmaz az oklevél: "Dátum per manus magistri Farcasii electi Albensis, aule nostre 10 KARÁCSONYI JÁNOS: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I., Bp., 1900. 143-146. 72