Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - MÉRLEG - Hermann István: Tiszapüspöki oklevelek, 1261–1703 / 65–75. o.

vicecancellarii. dilecti et fidelis nostri ..."

n A pontos fordítás így hangzik: Kiadatott szeretett hívünk, Farkas mester, választott székesfehérvári prépost, udvarunk alkancellárjának keze által. A 3. oklevélben első ránézésre két következetlenség tűnik fel az olvasónak. Az egyik, hogy az oklevél 1276. május 20-án kelt, ugyanakkor kiadója, V. Ince pápa a 15. oldal 2. jegyzet szerint 1276. június 2-tól 1276. november 20-ig uralkodott. E nyilvánvaló ellentmondás feloldása a következő. V. Ince pápa valójában 1276. január 21-től 1276. június 22-ig uralkodott. A másikra nem ilyen könnyű magyarázatot találni, bevallom, nekem nem is sikerült. Az oklevélben a következőket olvashatjuk: "a földet a Tisza mellett, amelyet Püspökinek [Pwspuquif neveznek ..." (15. p.). A 6. jegyzetben ezt találjuk: "Wenzel «Prospuki»-nek olvasta és írta" Kis adalékként megjegyezném, hogy Wenzel valójában "Prospuqui'M

12 írt, de nem is ez a lényeg. Az oklevél után olvasható magyarázatban a szerző azt írja, hogy "az oklevelet csak nyomtatott fomiában láttuk, Wenzel Gusztáv közlésében." Nekem módomban volt még egy kiadást megnézni. Gárdonyi Albertét, amelyben a kérdéses nevet "Pyspuqui" formában találhatjuk meg.

13 Magam is kíváncsi lennék, vajon honnan ismeri a szerző a helyes olvasatot. Ismertetésem elején azt ígértem, hogy csak szakmai kérdésekkel kívánok foglalkozni. Egy elgondolkodtató helyesírási problémát mégis szeretnék felvetni. A 1516. oldalon a címben és a fordításban Ince pápa neve többször is cz-vel (Incze) szerepel. A három oklevél részletekbe menő tárgyalása is több oldalt vett el. Azt hiszem, túllépném egy könyvismertetés kereteit, ha a továbbiakban is ilyen részletességgel folytatnám vizsgálatomat. Ezért a források kiadásával kapcsolatban már csak néhány észrevételre szorítkozom. Talán sikerült felhívnom a tisztelt olvasóközönség figyelmét arra, hogy a kötet állításait csak a legnagyobb óvatossággal fogadja el, és ha teheti, minden őt érdeklő adatnak, információnak nézzen utána megbízható helyen! Eddig csak a középkori oklevelekkel foglalkoztam, és nem is kívánok bővebben kitérni a kora újkori forrásokra. Pusztán egy megjegyzést legyen szabad még tennem. Nem értek egyet a szerzővel a magyar nyelvű források kiadásának módjában. Véleményem szerint a magyar nyelvű iratokban található latin szavakat a kiadás főszövegében meg kell hagyni, és azokat — amennyiben nem érthetőek — lábjegyzetben kell magyarázni. Ugyanez vonatkozik a latin nyelvű mondatokra is (vö. 29.. 33. stb. iratok). Ráadásul a magyar szövegkörnyezetben előforduló latin szavak jelzésére szolgáló aláhúzást a szerző a jelmagyarázat című fejezetben (106. p.) hibásan oldja fel. Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a szerző olykor magyarról is "fordít", például "kezük [kezek] alól" vagy "pecsétje [pecséti]" (76. p., 30. irat). Egy 11 Budapest történetének okleveles emlékei I. Szerk.: [CSÁNKY DEZSŐ]-GÁRDONYI ALBERT. Bp., 1936. 87-90. (72. szám) idézett rész: 90. 12 Árpádkori új okmánytár IX. Közzéteszi: WENZEL GUSZTÁV. Pest, 1862. 151-156. (103. szám) idézett rész: 153. 13 [CSÁNKY D.]-GÁRDONYI A.: i. m. 152-156. (138. szám) idézett rész: 153. Az eredeti oklevél megtekintése után én ez utóbbi olvasatot tartom helyesnek. Az település neve az oklevél 18. sorában található meg. Második betűjének alakja egyértelműen y-ra utal (vö. Ysa település nevét a 8. sorban), még ha lefelé húzott szára már el is halványult. Sem "w", sem "ro" betűkapcsolat nem fér el az egyértelműen felismerhető szókezdő p és a harmadik s betűk között. Az eredeti oklevélről készült fotómásolat: Magyar Országos Levéltár (= MOL) Mohács előtti gyűjtemény (Dl) 942. szám alatt található meg. 73