Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - MÉRLEG - Hermann István: Tiszapüspöki oklevelek, 1261–1703 / 65–75. o.

oklevélben), valamint Szentpétervárnál Békés fia Jánossal, ezek birtokaiért. Az 1430-as oklevélben pedig szerepel Vértesi Balázs, Mi ke budai János fia Demeter valamint Irsai János fia Mihály és nővére, Margit

4 A jegyzetekből semmiféle segítséget nem kap az olvasó arra nézve, hogy a különböző jelzőkkel illetett — ne felejtsük el, hogy a magyar középkor derekán járunk, amikor a családnév még nem szilárdult meg. a nemeseket gyakran származási helyükről, lakóhelyükről nevezték, és előfordult, hogy ezek megváltozásával változott a "nevük" is — személyek között milyen kapcsolat lehetett. Erre a szemelvényből valóban nem derül fény, viszont a szerző magyarázatából kiderül, hogy ez az 1430. évi oklevél egy 1497. évi oklevélben maradt fenn átírva, amelyet teljes terjedelmében kiadott Bártfai Szabó László

5 Nos, aki veszi a fáradságot és elolvassa az egész oklevelet — amelyben többször valóban nem kerül elő Tiszapüspöki neve — meglepő felfedezéseket tehet. Az 1430. évi oklevél tartalmi átírásban tartalmaz egy 1379-ben kelt oklevelet is, amelyben szerepelnek János fiai László és Simon, Bekes fia János valamint Vértes Miklós, mindannyian tabajdi nemesek, és nem kétséges, hogy rokonok, és velük szemben Nagyrévi másként Irsai Pál fia János, feltehetően sógoraival együtt. A tabajdi nemesek minden bizonnyal azonosak az 1374-es oklevél szentpétervámai nemeseivel. De ennél többet is megtudhatunk, ha tovább böngésszük a szöveget. Az 1430. évi oklevélben említik, hogy Mikebudai Demeter apja ama Tabajdi Bekes fia János, és Vértesi Balázs őse, valószínűleg apja vagy nagyapja Tabajdi Vértes Miklós. A szemelvényben idézett mozaikkockákat tehát, kiegészítve az oklevél teljes szövegében foglaltakkal, így rakhatjuk össze egységes képpé: 1374-ben Gönyüi János elcserélte birtokait (köztük a minket most érdeklő Tiszapüspökit és Mikebudát) négy Szentpétervámáról származó — egyébként valóban Egyházasvámán lakó, mint azt a kötet szerzője helyesen felismerte — nemes birtokaiért. Ezen, magukat korábban Szentpétervámáról nevező nemesek néhány évvel később már Tabajdról vették nevüket, amely község feltehetően szintén ősi birtokuk lehetett (nem Gönyüi Jánossal cserélték, az bizonyos). E néven pereskedtek 1379-ben Istvánháza felett (figyelem, ez már cserélt birtok) Nagyrévi másként Irsai Jánossal, aki ott minden bizonnyal régi birtokos volt. A perben megjelenő Vértes Miklós bizonyára osztályos atyafiként kapott részt a Szentpétervámaiak/Tabajdiak birtokából. 1430-ban újra viszály támadt a két család között, de már a következő generáció életében. Az eltelt fél évszázad alatt a Tabajdi nemesek új birtokaikra költöztek. Az 1374. évi oklevélben nevezettek Mikebudára, ezért lett immár végleges nevük Mikebudai, Vértes Miklós leszármazottai pedig Püspökire (vö. 6. oklevél). Ezek alapján felrajzolhatjuk a leszármazási táblákat is (1.: Melléklet). Maradtak természetesen megválaszolatlan kérdések a későközépkori birtokosokkal kapcsolatban is bőségesen. Nem tudjuk pl., ki volt Mikebudai Tamás fia Antal, hogy csak egy példát említsek (vö. 6. oklevél). Ennek ellenére azt hiszem, most már sokkal érthetőbb az olvasó számára Tiszapüspöki későközépkori, kora újkori birtoklástörténete. Félreértés ne essék, nem feltétlenül kell ehhez teljes terjedelmében közölni a valóban 4 A kötetben tévesen Mihály feleségeként szerepel. 5 BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-J 599-ig, Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története, Bp. 193 8. 512-517. 68