Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - D. Tóth Béla: Adalékok Eger város 1848–49. évi eseményeihez / 8–17. o.

A hír valóságáról úgy győződött meg Luprik, hogy "keresett tarkányi lakosokat, kik Egerbe héti vásárokra bejönni szoktak, és csakugyan találván is egy asszonyt, kérdezte tőle, ha vannak e Tárkonyon guerillák, s ez monda, hogy vannak bizony! — minden élelemmel Egerből láttatnak el az egri várból. " Állítása szerint továbbnyomozott az ügyvéd. Az érseki javak igazgatója azt mondta neki, hogy ő semmit nem tud a gerillák ellátásának a mikéntjéről, de a várbeli tömlöctartó másnap Báyer kereskedő boltjában már azt mondta: "... igaz, hogy mindennel ő látja el a guerillákat, de bírói comissio mellett szolgáltat nékiek mindent, sőtt fegy\>ereket is adott már nekiek, és csizmát. " Az általa elmondottak igazolására a tanú ajánlotta Bayer kereskedőt, ül. Schárpe Györgyöt, aki ugyancsak kereskedő volt. A nyomozás vezetői ezek után már csak azt tartották fontosnak, hogy Luprik vallomását megerősíttessék a két kereskedővel. Bayer Lajos kereskedő, "most már városi tanácsnok", megerősítette Luprik szavait: "Schmid Lajos várbeli tömlöc tartó [...] azt feleié: hogy ő bírói meghagyásból szolgáltat a guerilláknak élelmet és fegyvert. " Scharpe György kereskedő is ugyanezt erősítette meg. Ezután a tanúk meghallgatása befejeződött, a nyomozók eredményes munkát végeztek. Schaffnerre minden vádpontot rábizonyíthattak. A bíróságnak ezek után már könnyű dolga volt. A fentiek alapján kikövetkeztethető, hogy a gerilla csapatok szervezése, támogatása, a népfelkelésre és ellenállásra buzdítás Schaffner főbírósága idején. közelebbről 1849 januárjában, februárjában történhetett. Ezt igazolja, hogy Luprik a Párádon történt eseményeket említve, Schaffnernek tulajdonítja az alábbiakat: "az Egerbe bevonulandó Cs. seregeket támadják meg" stb. A tömlöctartó bírói parancsolatról beszél, Schaffner pedig csak május végén lett polgármester. Egert a kápolnai csatavesztés után 1849. március l-jén szállták meg néhány napra az osztrák csapatok. Abban pedig a szabadcsapatok be-betörésének is nagy szerepe volt. hogy március 13-án az ellenség már el is hagyta a várost. A jegyzőkönyv másik fele a tanácsosok ügyével foglalkozik. Ők — Szabó Antal, Dusárdi Ferenc, Lackermayer István, Zsolnai György, ifj. Losonczi András és Kömlei Antal — kisebb, de annál életszerűbb "bűnökkel" vádoltattak. Az ellenük folytatott nyomozást egybefogottan kívánom bemutatni, mert gyakori az érintkezés cselekedeteik kapcsán. A tanúknak feltett kérdéseket azonban külön-külön, az egyes személyekre vonatkozóan is érdemes bemutatni. Szabó Antallal kapcsolatban arra voltak kíváncsiak a nyomozás vezetői, hogy igaze az, hogy ruháján, a mellrészen vörös keresztet

6 viselt a forradalom alatt, a népet a fegyveres felkelésre lázította, s "az ebben részt venni nem akarókat piszkokkal, szidalmakkal illette, a népet házai s egyéb javai felgyújtására ösztönözte? " Dusárdi Ferenc feltételezett vétke az volt, hogy kiszabadította azokat a gerillákat. akik a pálinka elvitele miatt visszamaradt "muszkákat" megtámadták, és ezért a városházánál elzárták őket. Azt is feltételezték róla, hogy személyesen is jelen volt az oroszok megtámadásánál és hogy az "egri parochia melletti dombon egy kozáktól a fegy\>ert erőszakkal elvette." Dusárdi azok között is ott volt, akik az 1849. február 6 Valószínű, hogy azok viseltek ruhájukon vörös keresztet, akik forradalmárként valamilyen hivatalos megbízást teljesítettek, és a nép a vörös keresztről ismerte fel a megbízottakat. Ilyen vörös keresztet viselt dolmányán pl. Dessewfiy Arisztid honvédtábornok is. 12