Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - D. Tóth Béla: Adalékok Eger város 1848–49. évi eseményeihez / 8–17. o.

A szereplőkről — Schaffner kivételével — keveset tudunk. Schaffner. a radikális nézeteiről ismert polgármester 1849. május 25-én vette át a város irányítását elődjétől, a mérsékelt politikát folytató Rózsa Károlytól

3 Ezt megelőzően, mint főbíró már 184849 fordulóján, majd január-február során szabadcsapatokat, vagy ahogy akkor nevezték őket, gerillacsapatokat szervezett. Ezek figyelemmel kísérték az ellenséges seregek mozgását, s ha erre lehetőség kínálkozott, le-lecsapták az elkóborló, kisebb erőkre. A nyomozás egyik része a szabadcsapat szervezésére, támogatására, Schaffner közreműködésére, valamint a csapatok tevékenységére irányult. A tanúkihallgatások — Makáry és Litkáts tanácsnokok vezetésével — 1850 nyarán folytak, mind a vallomásokról készült piszkozatot, mind a tisztázatot elküldték Kapy Edének. A meghallgatások igen hosszan tarthattak, hiszen nagyon sok tanút idéztek be, s ahogy az gyakran előfordult, az egyik vagy másik vallomásban elhangzott név újabb és újabb tanuk előállítását eredményezte. Összesen huszonkét tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv. A vallomások — ha nem is teljesen új, eddig ismeretlen eseményekre irányítják rá a figyelmünket, de — a maguk részletességével, sokat mondó megfogalmazásaikkal, egy-egy helyszín konkrét említésével, képszerűén állítják elénk. megelevenítik az egri események egy részét. A szabadságharc történetéből ismerjük, hogy a kevés számú és nagyrészt képzetlen reguláris erők mellé — elsősorban a kisebb csapatok elleni fellépésre — Kossuth is alkalmasnak ítélte — bár jelentőségüket nem becsülte túl — a népfelkelés megszervezését, a szabadcsapatok felállítását. Egerben 1849. január 30-ikán, népgyűlésen hirdették ki a népfelkelés megszervezésével kapcsolatos teendőket.

4 A harang hívó szavára kellett a kijelölt helyeken gyülekeznie a felfegyverzett népnek, mozsárágyuk lövéseivel kellett az ügy komolyságát demonstrálni és az ellenséget elriasztani, figyelemmel kellett kísérniük az ellenség mozgását, s a reguláris csapatok megérkeztéig harcolniuk is kellett. Schaffner János legfőbb bűnei között ezeknek a gyakorlati tennivalóknak a megszervezése, a szabadcsapatok élelemmel és ruházattal történő támogatása szerepelt. Minden meghallgatott tanú — a szokásoknak megfelelően — azonos kérdésekre kellett, hogy válaszoljon. Schaffnerrel kapcsolatban az alábbi kérdőpontok szerepeltek: "7. Ismeri e a tanú Schafner (sic!) Jánost, Eger város volt polgármesterét? — ha ismeri, beszélje el a tanú körülményesen, mit tud arról, hogy Schafner János a városés népgyűléseken szónokolván, Eger Városa népét arra buzdította, hogy a Cs. Kir. Ausztriai és Cs. orosz seregeknek fegyveresen ellent álljon, — előtte házait s egyébb javait felgyújtsa; — halottá e a tanú, midőn Schafner János a népfelkelésben részt venni nem akarókat akasztófával — vagy egyébb kivégzés nemével fenyegeti, szidalmakkal illette? — általában mondja el a tanú, mit tud azon intézkedésekről, 3 SEBESTYÉN SÁNDOR: Csiky Sándor életpályája (1805-1892). Eger, 1981. (Tanulmányok Heves megye történetéből. 6.) c. dolgozatának 60. oldalán közli ezt a jegyzőkönyvi bejegyzésre alapozott időpontot. Ugyanakkor a dolgozat 51. oldalán 1849 február eleji eseményre utalva. Schaffner Jánost, már ekkor polgármesternek nevezi. Valószínű, hogy ez utóbbi adat a téves! 4 Eger város közgyűlési jegyzőkönyvének iratai. 1849. 71-77. 9