Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - Végh Ferenc: "Az én hitemre jöttenek ide": Vizsgálat Perneszy György keszthelyi kapitány török kapcsolatai ügyében / 3–7. o.

törökök levelét kézbesítő Kertész jövetelekor állt el. Fejér Mihály gyalogos vajda tudomása szerint "valami rab dolgáért" értekeztek a felek, amit alátámasztani látszik a törökök kíséretében lévő magyar rab említése is. Fogolyügyletről volt tudomása a keszthelyi Dékmán Lőrincnek is, kiegészítve azzal, hogy ismeretei szerint a törökök adták meg egyik fogságban sínylődő társuk sarcát. A második alkalommal, Úrnapon a tó déli partjáról, minden valószínűség szerint ezúttal is Bolondvárból érkező fegyveresek hajóját még a vízen megpillantó kevés személyek egyike volt a keszthelyi illetőségű, épp kendert vető Nagy Mihály, ám ő is hamar napirendre tért a vörös lobogó alatt közeledő török sajka látványa felett. E látogatás homályban maradó indítéka mellett a találkozó kezdeményezőjének kiléte is felettébb tág teret enged az összejövetel céljait illető feltételezéseknek. A már említett gyalogvajda. Fejér Mihály vallomása szerint ugyanis a kapitány csupán a sümegi tiszttartó. János deák kezdeményezésére lépett kapcsolatba az ellenféllel, akinek "valami ellenkezése" volt a túlparti helyőrség Maiko Zeffer nevű agájával. A tiszt szerint a találkozón a már említett János deákon kívül Batthyány Ferenc kapitánya, Balaskovits István, Nádasdy Ferenc szentgyörgyvári tiszttartója. Agha Mátyás, továbbá Egervári Ferenc vett részt. Nagy számú prominens személy jelenléte már önmagában nagyobb horderejű kérdés megvitatásának szükségességét feltételezi az összejövetel hátterében. Az előzetes egyeztetést támasztja alá, hogy a rezi jobbágyok szintén tudomást szereztek a készülő találkozóról és annak időpontjáról. Nem kevésbé tanulságos a találkozók helyszíneinek vizsgálata sem, tekintve, hogy összefüggés vélelmezhető azok kiválasztása és az összejövetelek jellege között. Az előzetesen be nem jelentett első látogatás helyszínéül ugyanis a várostól délre, viszonylagos távolságban fekvő Szent Miklós térség szolgált; utóbb viszont közvetlenül a vár alatti "mosóhelyen való barátok rétén", az ottani fegyverek hordtávján belül tárgyaltak a magyar kezdeményezésre összeült felek.

8 A kapcsolatteremtésben, igazodva a korban megszokott gyakorlathoz, mindkét esetben központi szerephez jutott a felek által kibocsátott hitlevél, amelyeket következetesen a helybeliek juttattak el a címzetthez.

9 Az első ízben megjelenő törökök már a partot érést követően írt levélben fedték fel jövetelük célját. A keszthelyi kapitány a megkeresésre szintén írásban felelt, amely levél ismét csak a már megismert Kertész Miklós révén jutott el a címzetthez. A törökök második jövetelének hírére Perneszy György Szép Balázs jobbágyot bízta meg az általa írt hitlevél kézbesítésével, aki a kapitány jobbágyát, Csák Pétert maga mellé véve tett eleget a kérésnek. A két jobbágy kisvártatva a törökök gyaníthatóan hasonló tartalmú levelével tért vissza, noha az abban foglaltakról Szép nem tudott érdemleges információval szolgálni. Az ekkor a törökök megtámadására ajánlkozó sár\>ári hajdúk kérését a kapitány ugyanakkor azzal hárította el, hogy "az én hitemre jöttének ide, és feleltem hogy senkitől bántások nem lészen". 10 A kérdéses helyszín azonosítása épp a jegyzőkönyv helymeghatározásai révén vált lehetővé. Keszthely város történeti helyneveire vö. Zala megye földrajzi nevei. II. A keszthelyi járás. Szerk.: BALOGH LAJOS, ÖRDÖGH FERENC. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény, 24.) 9 2. fatens. "Ifittejris credentionalibus vulgo hythlewel vo[ca]tis " 10 34. fatens. A hitlevél adásával erkölcsi felelősséget vállaló kapitány egyenesen a törökök értesítését helyezte kilátásba, amennyiben a hajdúk nem állnak el szándékuktól. 5