Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Lakos János: Jelentés a Levéltári Szakfelügyelet 2000. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól / 75–87. o.

c) Szaklevéltárak, MTA Levéltára Annak előrebocsátásával, hogy valamennyi helyen hiányzik a rendszeres iratátvételhez nélkülözhetetlen szabad raktári férőhely, a törvényi előírások érvényesülésének mikéntje szempontjából a következő kategóriákba oszthatók a levéltárak: - átlagosnál jobb helyzetben lévők: Hadtörténelmi Levéltár, Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Levéltára, - elfogadható raktározási viszonyokkal rendelkezők (mindenhol akadnak igen komoly megoldandó problémák is): KSH Levéltára, Vízügyi Levéltár, ELTE Levéltára, Miskolci Egyetem Levéltára, Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Kar Levéltára, Szent István Egyetem Gödöllői Szaklevéltára és Kertészeti Levéltára, Veszprémi Egyetem Veszprémi Levéltára, rossz raktárhelyzetben lévők: MTA Levéltára, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára, Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Levéltára, Semmelweis Egyetem Levéltára és a Testneveléstudományi Kar Levéltára, Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar Levéltára, Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar Levéltára. 4. A restaurálásra szoruló levéltári anyag kezelése A szakfelügyelők valamennyi közlevéltárban áttekintették a restaurálásra (konzerválásra) és fertőtlenítésre szoruló iratok felmérésének, nyilvántartásának és kezelésének helyzetét. Pontos, naprakész felmérés (néhány egyetemi levéltár kivételével) nincs ezekről a veszélyeztetett levéltári anyagokról. A munkatársak általában a rendezési és kutatószolgálati munkák során esetlegesen tárják fel az ilyen iratokat és nyilvántartják azokat. A restaurálandónak, fertőtlenítendőnek minősülő iratokat nem mindenütt tárolják elkülönítve, mert ezt általában nem tartják szükségesnek. Feltétlenül meg kell említenem az iratfertőtlenítéssel kapcsolatban felmerült gondokat. Az elmúlt egy-két évtizedben az egész világon komoly viták folytak ebben a témában, mivel az alkalmazott (meglehetősen drága) eljárások hatásossága és az iratokra való veszélytelensége egyre többször megkérdőjeleződött. Ma már nagyon csínján bánnak pl. az egészségre is káros etilénoxiddal történő fertőtlenítéssel. Röviden úgy lehet összefoglalni a nemzetközileg elfogadott álláspontot, hogy amennyiben valamely oknál fogva nem elkerülhetetlenül szükséges, akkor ne fertőtlenítsük az iratokat. Ennek alapja az a ma már bizonyított tény, hogy a papírra káros különböző mikroorganizmusok csak a számukra megfelelő körülmények (nedvesség, por stb.) között „élnek", a dokumentumok számára megfelelő körülmények (ideális klíma, pormentesség) között inaktívvá, környezetükre veszélytelenné válnak. Ezért érte meglepetésként a szakfelügyeletet a Pest Megyei Levéltárnak az a döntése, hogy az új épület légkondicionált raktáraiba áttelepítendő 81