Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - MÉRLEG - Alabán Péter: Pest-Solt megye 1860. évi település-statisztikai leírása / 72–74. o.

ta is tartozott, azok az adott községgel egy sorszám alatt szerepelnek. A települések neve alatt a forrásközlök zárójelben megadták a települések járási hovatartozását is. A közigazgatást és a bíráskodást teljesen szétválasztani kívánó olmützi alkotmány visszavonása (1851. dec. 31.) után a járásbírósági teendők ellátását a legtöbb helyen összevonták a járási közigazgatási hatósággal, létrehozva így a szolgabírói hivatalt. Az 186l-ben újjászervezett megye megtartotta korábbi történeti közigazgatási beosztását (kecskeméti, pesti, pilisi és váci járás), ezeken belül pedig ún. kerületeket állítottak fel, járásonként négyet. Az összeírás azonban még az ezt megelőző közigazgatási beosztás szerint készült, amelynek értelmében Pest-Solt megye hat járást foglalt magában, (kecskeméti, ceglédi, dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi és nagykőrösi). A megye székhelye Kecskemét volt. A települések közül a nagykőrösi járásból valamennyi község, míg a kecskemétiből Monostor, a kiskőrösiből pedig Adacs puszta válaszai hiányoznak. Mivel forrásközlésről van szó, a kötet bemutatásánál a legfontosabb forrásértékének hangsúlyozása és elemzése. Megfigyelhető, hogy a történettudomány szinte valamennyi területéhez (gazdaság-, társadalom-, művelődéstörténet stb.) találhatunk adatokat a közölt adatok és információk alapján. A háttérben persze elengedhetetlenül szükséges figyelembe venni a forráskritika kérdéseit, vagyis azt, hogy a valóságos helyzet tükröződik-e vissza számunkra az olvasott szövegekből és táblázatokból. Nem véletlenül kell mindig szem előtt tartanunk, hogy a forrás a mindenkori jelenben íródik, amelyben az adott korszak érdekei is megfogalmazódnak. A történész feladata természetesen a pontosság és a hitelesség igényét követni — legalábbis a lehetőségekhez képest. Különösen fontos ugyanakkor — főképp a társadalmi állapotok elemzésénél — a kvantitatív adatok vizsgálata. Ha példaként az akadémiai kérdőív XXXV. pontját nézzük, a válaszokban vagyonösszeírást találunk, amelyek az adott település ingatlanjaira és ingóságaira vonatkoznak. Némely község vagy mezőváros (pl.: Cegléd) igen részletes kimutatást készített, így ezeken a helyeken akár olyan területekkel kapcsolatban is vonhatunk le következteléseket, mint például a lakberendezés kultúrája (lásd pl. a hivatali helyiségek bútorzatának felsorolását). Az ingatlanok (szántóföld, rét, legelő, épületek) összeírásából a foglalkozási megoszlás, a gazdálkodási mód, vagy akár a jövedelemforrások vizsgálatához kapunk támpontot. Az egészségügy, a művelődés és az iskolaügy szintén helyet kapott a kérdöpontok között. Mentalitástörténetre utaló adatokat az utolsó kérdésre adott válaszokban találhatunk, amelyek a történelmi nevezetességek mellett a helyi népmondákról is szólnak. A helységek nagy részénél azonban úgy tűnik, hogy egyszerűbb volt nemmel felelni erre a kérdőpontra, hiszen hiányzik a községben történt eseményekhez, illetve lakóinak életéhez kötődő helyi mondák leírása. A legendák vagy a népmondák léte, áthagyományozódása pedig fontos lehet akár a hiedelemvilág, akár a népszokások vizsgálatához. A hiányosságok ellenére a település-statisztikai felmérés adatainak felhasználásával lehetőségünk van a múlt több szempontú megközelítésére és rekonstruálására. Általánosság a megyéről megállapítható, hogy a települések lakói leginkább a mezőgazdaságból éltek, amelyen belül a földművelés és a gabonatermesztés volt a meghatározó. Egyes helységekben (pl.: a kalocsai járásban) fontos szerephez jutott a kertszerű müvelés is, a zöldségtermesztés és a vetemények révén. A termésátlagok a folyó évben „középszerűek" vagy annál rosszabbak voltak, a rossz időjárás miatt. A gazdálkodási módok közül a háromnyomásos földművelést, illetve a vetésforgót alkalmazták, de a csekély mértékű trágyázás miatt kevésbé voltak termékenyek a földek. Állattartásról 73