Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - PORTRÉ - Katona Csaba: Fél évszázad Sopronban: Beszélgetés Tirnitz Józseffel / 66–68. o.

> Több mint ötven éve vallhatja magát levéltári dolgozónak. Miként és mikor került a levéltárba ? > 1947-ben kezdtem dolgozni Sopron Város Levéltárában, Házi Jenő mellett. Odakerülésemnek meglehetősen prózai előzményei voltak: elődöm apránként megitta Házi Jenőnek a nehéz háborús évek alatt a levéltárban féltve őrzött egy hordócskányi pálinkáját, így mennie kellett. Jómagam a polgármesteri hivatalban Házit a korabeli speciális feladatokban (orosz elszállásolás) helyettesítettem, így kerültem vele először kapcsolatba, és az említett ok után a levéltárba. > Házi Jenőről milyen emlékeket őriz? > Meglehetősen vegyeseket. Úriember volt a szó klasszikus értelmében, de, hogy a levéltártudományba bevezetett volna engem, arról szó sem volt. Eleinte mást sem csináltam, mint az ún. Volksbund-jegyzékből kerestem ki azoknak a nevét, akiknek a kitelepítés veszélye lebegett a fejük fölött. Ez nem hivatalos jegyzék volt, hanem még 1945-ben az ún. Német-házban a Kossuth Lajos utcában egy fa alatt elásva találtak Volksbund-iratokat: részben eredeti belépési nyilatkozatokat, részben feljegyzéseket arról, hogy kik fizettek valamilyen címen pénzt a Volksbundnak. Blanz Valéria állította össze ezek alapján a jegyzéket. Ezzel foglalkoztam Házi idején, egyébként évente átvettük a Sopron városi iratanyagot, ha előiratokat kerestek, azokat „szereltük". Házi egyéniségére jellemző az a történet, amely '47 őszén esett meg. A Soproni Múzeum egyik pajtájába összehordtak a Széchenyi család nagycenki iratainak egy részét. Házi kiküldött engem azzal az utasítással, hogy csak Széchenyi István és felesége iratait keressem. Több csomó vegyes irat össze volt kötve, ezeket sikerült megmenteni, de Házinak nem kellett. Végül — azt hiszem — a Magyar Országos Levéltárba kerültek, pedig maradhattak volna Sopronban. P Házi tehát meglehetősen ellentmondásos személyiség volt? > Igen. Sokat dolgozott, de hozzáállását a fenti eset jellemezte. Arra is ügyelt, hogy akik igazán értettek a levéltári anyaghoz, ne kutathassanak önállóan. 1948 után a politika számára elfogadhatatlanná vált a személye, igyekeztek őt kitenni a levéltárból. A polgármester a levéltárba küldött valakit, hogy kutasson a '40-es évek irataiban, és egy ezzel kapcsolatos vita során Házi azt találta mondani: a levéltáram. Mire a polgármester közölte, hogy a levéltár a városé és nem a levéltáros úré. Fegyelmit indítottak ellene és 1949-ben eltávolították a levéltárból. > A levéltárak államosítása milyen viszonyokat teremtett? > 1951. január l-jével államosították a levéltárakat, Sopronban is összevonták a városi és megyei levéltárat. Teljesen új feladatok jöttek. Zavaros időszak volt. Utasításokat csak a vezetők kaptak akkortájt, ráadásul sok volt az új ember a levéltárakban, nekünk is alig volt régi emberünk. Begyűjteni, rendezni, ez volt a központi feladat. Hogy pontosan mit várt el a LOK, azt az új igazgató, Takács Endre tudhatta csak, de közülünk más nem. > Gondolom, komoly nehézségeket okozott a levéltári anyag begyűjtése? > Hát igen. Magunknak kellett megszervezni a szállítást. Szereztünk egy lapos kis kézikocsit és azzal húztuk be az anyagot, már legalábbis Sopronon belül. Vidékre az ún. ejtőernyős módszerrel jártunk ki. Vonattal elindultunk és 3-4 községet végigjártunk egy nap alatt. Körülnéztünk a hivatalokban, az iratokat összegyüj67