Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Ágnes: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár fél évszázada / 60–65. o.

szőri, erőteljes kérésére Kiskunhalason egy felújított régi polgárházban megnyílt a levéltár Kiskunhalasi Részlege. A fokozatos, ám kompromisszumokkal terhelt bővítési lehetőségek (pl. a felsőjakabszállási iskola levéltári raktárként való hasznosítása) nem oldották meg az intézmény generális gondjait: a raktári férőhely hiányát, és ebből adódóan a beszállítási kötelezettség folyamatos növekedését, a megfelelő munkaszobák hiányát, ami egy idő után a szakalkalmazotti létszám bővítésének egyik legfőbb akadálya volt, a strukturális széttagoltságot. Bár a '70-es-'80-as években több terv is készült az egyre áldatlanabbá váló körülmények megváltoztatására, a döntésre és a beruházásra gyakorlatilag a '90-es évek közepéig várni kellett. A megyei közgyűlés 1992. november 12-én hozott döntést a levéltár rekonstrukciójáról. A közgyűlés döntését, amely egy új megyei levéltári központ, és nem egy új megyei levéltár felépítését tűzte ki célul, elsősorban a szűk anyagi lehetőségek motiválták. A megyei közgyűlés a beruházást mindenesetre több lépcsőben tervezte. Az elképzelés szerint a levéltári központ felépítését követően újabb raktárterek építésével kívánta a levéltári anyag elhelyezésének problémáját megoldani. Bár a döntés-előkészítés folyamán a további anyagszétaprózás szakmai veszélyeire és pénzügyi hatásaira többször is felhívtuk a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az új szakmai kihívásoknak csak egy centralizált, hatékony munkaszervezést lehetővé tevő struktúra mellett tud megfelelni az intézmény — az akkori közgyűlés mégis egy többlépcsős beruházás mellett döntött. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert már akkor is látszott, hogy az új Klapka utcai épület felépítésével csak részben fognak megoldódni az intézmény évtizedek óta halmozódó gondjai. Az intézmény megmaradó strukturális széttagoltsága pedig nem, vagy csak nagyon korlátozott módon teszi lehetővé a gazdaságossági szempontok érvényesítését működtetése során, és szakmai, munkaszervezési szempontból is hátrányokkal jár. Az építkezés — mint ismeretes —, a megye tulajdonát képező, és a levéltár használatában lévő Klapka utcai ingatlanon valósult meg. Az építkezés éveiben az Erzsébet laktanya egy szárnyában helyeztük el a legújabbkori irategyüttest, és Baja város anyagát. Erre az időszakra esett a kárpótlási kérelmek zöme, így a rendkívül rossz körülmények között is fenntartottuk a kutató- és ügyfélszolgálatot. Munkatársainknak a korábbiaknál is nagyobb terheket kellett vállalniuk, hisz fűtetlen raktárakban, civilizáltnak korántsem tekinthető körülmények között kellett megbirkózniuk a kárpótlandók „rohamával". Az országban végbemenő politikai, gazdasági átalakulás következtében pedig még égetőbbé vált a maradandó értékű iratanyagok egy részének beszállítása. Amikor már biztosan számolhattunk az új Klapka utcai beruházás megnövekedő raktári kapacitásával, akkor tudatosan kezdtük begyűjteni a legfrekventáltabb, vagy leginkább veszélyeztetett iratanyagokat. Ebben az időszakban mintegy 3000 ifm-vel, 40%-al nőtt az őrizetünkben lévő iratanyag mennyisége. Ekkor került vissza a megyébe és a levéltárba a volt MSZMPiratok gyűjteménye, a járási tanácsok iratanyaga, vagy a megyei tanács iktatatlan iratai. A megnövekedett feladatok ellenére a szakalkalmazottak száma azonban nem változott. 1995. július 12-én került sor az új Klapka utcai épület átadására. Ezzel gyakorlatilag egybeesett a Közgyűlés 1995. július 7-i, takarékossági határozata, amely az intézménynek az előző év bázisán jóváhagyott költségvetését 10%-kal csökkentette. Ez az intézkedés igen súlyos helyzetet teremtett mind emberi, mind szakmai szempontbó. Hisz az 63