Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Ágnes: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár fél évszázada / 60–65. o.

évtizedek óta rossz intézményi elhelyezés lényegesen javult, s az őrizetünkben lévő iratanyag nagysága is ennek köszönhetően számottevően növekedett, ennek költségkihatásait, a szakalkalmazotti létszám bővítésének szükségességét a fenntartó a takarékossági kényszerekre hivatkozva nem vagy csak kis mértékben tudta figyelembe venni. • Kétségtelen tény azonban, hogy az 1190 négyzetméter hasznos alapterületű új épületben a korábbinál 2000 ifm-mel több összesen kb. 4500 ifm iratanyag fér el. • Munkatársaink végre megfelelő körülmények között dolgozhatnak. • Jelentős eredmény, hogy az igen értékes szakkönyvtár korábban nagy gondotjelentő elhelyezése megoldódott. • Külön öröm, hogy a kutatóink is végre megfelelő miliőben dolgozhatnak. • A korábbiakhoz képest némileg javult az intézmény infrastruktúrája is. Nem tudtuk azonban a Városháza épületében őrzött iratanyagot átszállítani, sőt a kint lévő és pusztuló iratok beszállítására sem gondolhatunk. Tovább súlyosbítja az intézmény helyzetét, hogy a beruházás, illetve a döntés időpontjában még nem látszott számos olyan szakfeladat, amelyet az 1995-ben megjelenő Levéltári tv. az intézmény feladatává tett. (Gondoljunk itt csak a 30-ról 15 évre leszállított levéltárba adási kötelezettségre.) Jelenleg 9221 ifm van az intézmény őrizetében, s ugyanilyen nagyságrendű az az iratanyag, amelyet a levéltári törvény értelmében be kellene szállítanunk. Elődeinknek — csakúgy mint nekünk — gyakran nem adatott meg, hogy a kompetenciájukon túlmutató kérdésekben a szakmai szempontokat maximálisan, vagy akár csak optimális mértékben is érvényesíteni tudják. Bizonyára sokszor kellett nekik is mérlegelniük, vívódniuk, hogy az adott helyzetben a szakmai meggyőződésük szerinti legkisebb rosszat válasszák, ha már az optimális elérésére nem maradt esélyük. A megyei levéltár első vezetője — a már korábban is emlegetett — Leidecker Jenő volt, akit még 1947-ben neveztek ki Bács-Bodrog vármegye levéltárnokává, és mint ilyen kapott megbízást a Bács-Kiskun Megyei Közlevéltár vezetésére. Gyakorlatilag őrá hárult az intézmény megszervezése, szakmai értelemben való létrehozása. 1953-ig töltötte be ezt a tisztséget, amikor is családi okok miatt a Kaposvári Állami Levéltárba kérte áthelyezését. Utódja a LOK által 1951-ben a Nagykőrösi Városi Levéltár anyagával együtt Kecskemétre helyezett Balanyi Béla lett. Rá, és akkori kollegáira hárult a megyei intézmény anyagának begyűjtése, az iratok alapvető rendszerének kialakítása. A kezdeti nehézségeket, a begyűjtés fáradtságos, embert próbáló munkáját Balanyi Béla a saját kezűleg vezetett és rajzaival illusztrált, a rá jellemző optimizmussal „napos oldalnak" elnevezett kötetekben és a levéltári História Domusban örökítette meg. A sok humorral írt és rajzolt kötetek lapjairól megismerhetjük, hogy biciklijével hogyan járta be a megyét, az intézmények, vállalatok, tsz-ek irattárait ellenőrizve. Az ő és munkatársai tevékenysége volt az alapvetés, a levéltári rendszer kialakításának időszaka. Nyugdíjba vonulásáig, 1973-ig igazgatta a levéltárat. Távozásával együtt — mondhatnánk stílszerűen — visszakerült Nagykőrösre a város iratanyaga is, amit addig a Kossuth tér egyik emeleti raktárában őriztünk. A levéltár következő igazgatója 1973-tól Iványosi-Szabó Tibor történelem szakos középiskolai tanár lett, aki a Kecskeméti Katona József Gimnáziumból került a levéltár élére. Az ő kitartó tevékenysége révén sikerült elérni, hogy az egyre gyarapodó iratanyag mellett növekedett a dolgozók létszáma is. A Kossuth téri korábbi egyetlen egy nagy 64