Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Ágnes: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár fél évszázada / 60–65. o.

masztja, hogy valamennyi levéltár küszködött a nem megfelelő elhelyezés, a túlzsúfoltság, a kevés számú szakember problémájával. „A területi levéltárak elhelyezési és raktárviszonyainak megjavítása a LOK-nak évek óta egyik legégetőbb, de egyben igen gyakran lehangoló sikertelenségekkel kísért problémája."— írta. (Azt már csupán zárójelben kérdezem meg, hogy vajon a magyar levéltárügynek nem abból adódnak-e legfőbb gondjai, hogy az elmúlt öt évtizedben hiányzott az a központi akarat, s annak a beismerése is, hogy hiányzik ez az elszánás, amely felismerve a levéltáraknak a modern állam és társadalom szempontjából nélkülözhetetlen szerepét, az intézmények feladataihoz a megfelelő anyagi eszközöket is biztosította volna. Ezt az elvi kérdést nem lehet negligálni a mindenkori fenntartó-felügyelő felelősségével, vagy szűkös anyagi lehetőségeire való hivatkozással.) Visszatérve Balázs Péter beszámolójához: a Kecskeméti Állami Levéltár őrizetében 1950-ben 1687, 1952-ben 2300, 1957-ben 4440 ifm volt. Az első évek gyarapodását a fentebb már tárgyalt városok, járások és községek feudális és polgári kori, kis részben újkori iratainak beszállítása tette ki. A zsúfoltság enyhítésére 1954-ben és 1959-ben a levéltár további iratanyag tárolására alkalmatlan — nedves, salétromos, vezetékkel behálózott — pinceraktárakat kapott. E helyiségek elfogadhatóbbá tételéért — mivel a végleges kiváltásukért folyó küzdelem mindeddig eredménytelen maradt — az elmúlt évtizedekben az intézmény vezetői sokat tettek: padlózatának újrabetonozása, falak javítása, festése, a szellőztetés biztosítása, fűtés lehetőségének megteremtése, a szúette faállványok kiváltása. Mindezek ellenére ezek a raktárak természetesen szakmai szempontból alkalmatlanok maradtak, ugyanakkor hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezeket még ma is használni vagyunk kénytelenek. 1964-ben a levéltár újabb lehetőséget kapott a bővülésre, amikor megkapta a Klapka utca 13-15. szám alatt lévő, korábban FtóZ£/íT-raktárként használt épületet. A meglehetősen leromlott állapotú épület felújítását követően itt kerültek elhelyezésre az 1944 után keletkezett legújabbkori, valamint a Pécsi Állami Levéltártól ezidőtájt megkapott Baja város levéltárának iratai is. Az épületben munkaszobákat is kialakítottak, így a változó létszámú csoport — kvázi önálló részlegként — látta el az itt elhelyezett iratanyag gondozását, és kutatószolgálatot is biztosított. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya 1968. január 1 -jei hatállyal — a többi területi állami levéltárhoz hasonlóan — az intézményt a Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kezelésébe adta át. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint a levéltár anyagát ekkor 1436 alapleltári lapon tartották nyilván, az anyag tíz középkori oklevélből, 565 db külön kezelt kéziratos térképből és 6709 ifm-nyi iratanyagból állt. A levéltár három épületben volt elhelyezve. A dolgozók száma nyolc fő volt. A '70-es évek közepén részben az elhelyezésben bekövetkezett változások, részben a feladatellátás szakmai színvonalának emelése/eredményessége miatt az iratanyag tagolódásának megfelelően két szakmai csoport kialakítására került sor Kecskeméten. A Kossuth téri csoport feladata az 1944 előtt, a Klapka utcai csoporté az 1945 után keletkezett iratanyag gondozása lett. Az intézményi munkamegosztásban a közelmúlt irataival együtt a Klapka utcai csoport kapta az iratképzőkkel való kapcsolattartás, valamint az iratgyarapodással összefüggő teendőket is. A Kiskunfélegyházi Részleg szervezetileg változatlan módon működött. 1961-ben itt került elhelyezésre Kiskunhalas város levéltára is, egészen 1987-ig, amikor a város több62