Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

sültem, hogy a bölcs vezetésed alá tartozó tárca 1924/25. évi költségvetési előirányzatának ügyét a pénzügyi helyzet által adott szempontból méltóztatod megítélni. Ami különösen az állami szinházakat illeti, komoly intézkedéseket méltóztattál foganatosítani abban az irányban, hogy a személyzet csökkentésével, a kiadások apasztásával, és a bevételek lehető fokozásával a szükséges állami subvenció összege korlátoztassék. Magam is átvagyok hatva annak a tudatától, hogy az állami színházak (Opera, Nemzeti színház) fennmaradásának ügye a magyar kultúrának eminens érdeke, és azért teljesen méltányolva azokat a szempontokat, melyeknek a közölt újságnyilatkozatban kifejezést méltóztattál adni, arra törekszem, hogy a pénzügyi helyzet által nyújtott lehetőségek között, figyelembe véve más, fontos kulturérdekek ápolására szükséges eszközöket is, a színházak előirányzatának ügye oly megoldást nyerjen, mely azoknak állami kezelésben továbbra való fenntartását lehetővé teszi. A kultusztárca előirányzata egyébiránt eddig csupán a két tárca referensei által tárgyaltatván le, szükségesnek tartom, hogy azokra a tételekre nézve, melyekre e tárgyalások során megegyezés létre nem jött — és ezek közé tartozik az állami színházak előirányzata is — közöttünk személyes tárgyalás utján jöjjön létre döntés. A referenseim által az állami színházak hitelével szemben végrehajtott redukciókra azért volt szükség, hogy a kultusztárca dologi természetű kiadásainak előirányzata, az erre megállapított keretekkel összhangba legyen hozható. A tárca egyéb kiadásainál pedig így különösen a nem állami tanszemélyzet illetményeinek kiegészítésére, valamint a nyugdíjakra szükséges összegek emelkedése folytán az ötféléves program összeállításánál számításba vett mérveket lényegesen meghaladták. Véleményem szerint tehát más megoldást alig látok, mintha más rovatokon az előirányzott hitelek csökkentésébe méltóztatnál beleegyezni, az így megtakarítható összeg a színházak subventiójának növelésére legyen felhasználható. Az elmúlt költségvetési évben a pénzügyministerium ismételten kifejezte azt a nézetét, hogy a kulturális szempontból aránytalanul kisebb jelentőségű Városi Színház bérlete felmondassék vagy másra átruháztassék és hogy az államkincstár az 1924/25. költségvetési évtől kezdve semmiesetre sem lesz abban a helyzetben, hogy ennek a színháznak a deficitjét viselje. Ennek dacára még egy negyedik színház — az Andrássy uti Kamara színház

7 — létesült. Akkor, amikor minden valószínűség szerint kedvezőtlen színházi évad előtt állunk, ezeknek az intézkedéseknek a pénzügyi következményeiért a felelősséget vállalni nem lehet, miért is tisztelettel kérlek, hogy különösen ami a Városi színházat

8 illeti, annak költségelőirányzatát oly módon méltóztass megállapítani, hogy a székesfővárossal szemben biztosított enyhébb feltételek mellett ott a kiadások a bevételekből teljes mértékben fedezhetők legyenek. Az Opera és Nemzeti színház subventi ója ügyében tartandó megbeszélés czéljából készséggel állok rendelkezésedre, és ez alkalommal tisztázni lehetne azokat a (...) tételeket is, amelyekre nézve referenseink megállapodásra nem jutottak. Tisztelettel felkér7 Az Andrássy út 69. sz. alatt kialakított kamaraszínházat dr. Hevesi Sándor a Nemzeti Színház igazgatója (1922-1932) szervezte meg 1924-ben. 8 A Városi Színházat (Népoperát) 1924. novemberében sajnos fel kellett „áldozni" a másik három (Operaház, Nemzeti Színház, Nemzeti Színház Kamaraszínháza) működtetése érdekében. Bérlője 1924 novemberétől Sebestyén Géza lett, aki operettek, népszínmüvek, és ritkán operák előadását vállalta a Városi Színházban. A bérleti díjból viszont javítani lehetett az állami színházak támogatását. 51