Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

színház bevételeinek eddigi 30%-a helyett csak 18%-át fogja kapni és így a bevételek eddigi 70%-a helyett a színházak vezetőségének ezután 82%-a fog megmaradni. Ez által vált lehetővé, hogy az állam a Városi Színházat továbbra is bérletében megtarthassa és amellett, hogy biztosíthatja a M. Kir. Operaház fiatal művész generációjának tökéletes kiképzését és nevelését, az Operaház műsorát is nívósabbá emelheti, annak munkáját rendszeresebbé teheti, mert nem kell egy esetleges konkurens opera — mint amilyen a Városi Színház magánvállalkozó kezében lehetne — előadásaira tekintettel lenni. A jelentés szerint az állami színházak vezetősége mintegy 1 600 000 aranykorona deficittel számol az 1924-25 költségvetési évben, amit azonban Erney ugyancsak a javasolt módon 1 100 000-1 200 000 aranykoronára vél leszoríthatónak. Erney javaslatait a magamévá téve intézkedtem helyáraknak megfelelő emelése iránt, ami annyival inkább is keresztül lesz vihető, mert a magánszínházak a békeárak 100%ára emelték fel a most kezdődő sziniévad helyárait. A M. Kir. Operaház tagjainak fizetését a legtöbb helyen nagy mértékben leszállíttattam és csak a legkivételesebb esetben engedtem meg egyes javító helyesbítéseket, míg a Nemzeti Színház aránylag amúgy is lényegesen kisebb fizetéseit kénytelen voltam alacsonyabb emelésekkel javítani. Ez elől — tekintettel a magánszínházak ostromszerűen megindított elszerződtetési kísérleteire — nem lehetett elzárkózni, és csak így sikerült elérnem azt, hogy a Nemzeti Színház jól bevált és feladata magaslatán álló művész együttesét továbbra is megtarthattam. Emellett a színházaknál lényeges létszámapasztást vitettem keresztül — különösen a csoportos személyzetnél — és amint azt Hozzád ez év július hó közepe táján intézett levelemben is kifejtettem — nem havi, hanem évi bizonyos számú fellépésre köteleztetnek a tagok, ami az államkincstárra nézve azok kihasználása szempontjából sokkal előnyösebb, mert a tagokkal az esetleges túlfellépést illetőleg az elszámolás nem minden hó, hanem csak az év végén történik meg. A múlt évi rendszerrel szemben pedig áttértem az aranykorona fizetési rendszerre, a napi költségek apasztására és ezzel kapcsolatban a legszigorúbb takarékosságra ismételten felhívtam az állami színházak főigazgatóját, míg a bevételek fokozása érdekében a szabadjegyeket is revízió alá vettem és azokat csak a legszükségesebb mérvben engedélyezem. Mindezek keresztülvitele után is azonban — amint azt Hozzád folyó évi július hó 8án kelt 65 528-III.a.l924 sz. átiratomban volt szerencsém kifejteni — még mindég 1 200 000 aranykorona hiány mutatkozik a kiadások fedezésében, vagyis legalább ennyinek kell lennie az állami hozzájárulásnak, mert enélkül az állami színházak fenn nem tarthatók. Ebből is azonban én egyenlőre csak 1 140 000 aranykorona keretében szabtam meg az állami színházak főigazgatójának az állami hozzájárulást és a 60 000 aranykoronát saját rendelkezésemre tartottam fenn oly előre nem látható hiányok fedezésére, amely a színházak gazdálkodási körén kívül esik. Nem hagyhattam ugyanis figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a múlt sziniévadban a Nemzeti Színház majdnem állandó telt házait és a többi állami színház ugyancsak aránytalanul kedvező anyagi bevételeit — azok kétségtelenül magas művészi színvonalán felül — az akkori kedvező kereseti lehetőségeknek tudhatom be, míg ebben az évben ilyenre nemcsak hogy kilátás nincs, de köztudomású, hogy a színházak a legválságosabb évad elé tekintenek. 5 Klebelsbergnek ez az átirata sajnos a Magyar Országos Levéltár épületét lángba borító 1956. évi tűzvész során, a minisztérium egyéb irataival együtt elpusztult. ^8