Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

És dacára ennek, — dacára továbbá az előbb vázolt és emberileg a lehetőség határain belül eszközölt legalaposabb előkészítésnek — jutott tudomásomra (...) oly értelmű intézkedésed, mellyel az állami színházak szubvencióját az 1924/25. költségvetési évre 1 200 000 aranykoronáról 800 000 aranykoronára méltóztatott leszállítani. Az előbb már hivatkozott felelősségem teljes tudatában kénytelen vagyok kijelenteni, hogy, ilyen körülmények között képtelen vagyok az állami színházakat fentartani, mert a rendelkezésemre bocsátott hitellel legfeljebb a Nemzeti Színház fennmaradását tudnám biztosítani — arra egyedül ugyan még annyi sem kellene •—, azonban komoly megfontolás tárgyává kellene tenni a M. Kir. Operaháznak bezárását, vagy pedig bérbeadását. Hogy pedig ez mit jelentene a magyar nemzeti zeneművészetre nézve, azt szükségtelennek tartom bővebben fejtegetni, csak arra van szerencsém nagybecsű figyelmedet felhívni, hogy kérdés, akadna-e a mai színházi körülmények között vállalkozó az Opera bérletére és ha igen, úgy bizonyára — amint külföldön is —• csak megfelelő évi állami szubvenció mellett, — tehát ugyanaz a helyzet maradna, ami ma, amellett pedig az Operaház milliárdokat érő anyaga és felszerelése a teljesen megbízhatatlan vállalkozónak engedtetnék át, aki azokat csak kihasználni és nem gyarapítani és megóvni igyekezne, nem is beszélve a művészi színvonal lesülyesztéséről. A M. Kir. Operaház megszüntetése pedig a magyar zeneművészet halálát jelentené és magával rántaná a ma már világhírű Orsz. Magyar Kir. Zeneművészeti Főiskolát is, mert ha lehetetlenné válnék az, hogy az ott szerzett — egyéni művészettel párosult — ismereteket bemutathassák és azokat a nagyközönség legszélesebb rétegébe átvigyék és ha az ott tanult énekművészetnek nincs hol érvényesülnie, ha a virtuózok és orkeszterművészeknek nincs hol elhelyezkedniük, ha a magasabb nívójú zeneszerzőknek nincs hol helyezzék el müveiket, — akkor itt megszűnik minden zenei élet és megszűnnék ezzel együtt a már eddig is sikerekben dús Filharmóniai Társaság, a Palesztrina Kórus és számos magán zeneintézményünk és egyesületünk, amelyek működése szorosan összefügg a M. Kir. Operaház fennállásával. De megszűnne ezzel.teljesen a nemzeti zenekultúránk is, amelynek alapjait világhírű nagyjaink, mint Liszt, Erkel és Mihalovits rakták és amely teljesen megőrizve magyar nemzeti jellegét az utolsó évtizedekben soha sem remélt magasságra emelkedett, világhírre tett szert és csak dicsőséget hozott reánk. Ez ma is — a külföld által is elismert — kulturfölényünk leghatalmasabb tényezője, amelyen keresztül az egész emberiség legtisztább, legideálisabb szellemi megnyilatkozásába kapcsolódunk bele. Mindeme körülményeket figyelembe véve, tisztelettel felkérlek: méltóztassál ismételten kegyes mérlegelés tárgyává tenni az állami színházak szubvenciójának a kérdését és az általam eredetileg kért, kellően indokolt és legminimálisabbra redukált 1 200 000 aranykorona hitelt bocsássa nekem rendelkezésre, mert enélkül az állami színházak fennmaradását biztosítani képtelen vagyok. Már pedig, hogy nemcsak én, hanem az egész ország közvéleménye egyöntetűen azok további fentartását kívánja, annak legkirívóbb bizonyítékai a legellentétesebb politikai pártállású lapok közleményei is, amelyek egy része ebből ellenem politikai tőkét igyekezik kovácsolni (a Szózat mellékelt közleménye)

6

, holott amint a Magyarországban közétett nyilatkozatomból is látszik, ezt a fontos és súlyos művészeti kérdést sikeresen megoldani épp annyira szükségesnek tartom, mint tárcám körébe tartozó egyéb kulturérdekek megvédését. 5 Lásd a 2. sz. jegyzetet. 49