Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

Klebelsberg újabb levele br. Korányihoz, 1924. augusztus 25-én született, két nappal azután, hogy a Magyarország hasábjain megjelent a hír a pénzügyminiszter intézkedéséről. A veretes hangvételű levél az alábbiakat tartalmazza: „Tisztelt Barátom! Teljes tudatában annak a súlyos felelősségnek, hogy az ország pénzügyi és gazdasági szanálása keretében az állami színházak további fenntarthatása reám, mint szakminiszterre mily nagy feladatot ró és amellett, hogy feltétlenül tekintetbe kell vennem a pénzügyi kormány súlyos helyzetét és Téged a szanálás nehéz munkájában minden eszközzel támogatnom kell, viszont azonban magyar nemzeti művészetünk és kultúránk legerősebb és eddig igen jól bevált intézményeit: az állami színházakat továbbra is fentartani szent kötelességem, — felkértem a takarékosságáról és gazdasági nagy szaktudásáról közismert nagyernei Erney Károly m. kir. kormányfőtanácsos, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület vezérigazgatóhelyettesét, vizsgálja felül az állami színházak gazdálkodását és tegyen javaslatot arra vonatkozólag, hogy mily intézkedések volnának keresztülviendök ott a hiány lényeges apasztása érdekében és azután mi lenne az a legminimálisabb szubvenció összeg, amellyel még az állami színházak nívósán fentarthatók lennének. Erney a másolatban mellékelt jelentést

4 terjesztette elő, amelynek alapján megindultak a tárgyalások Budapest székesfőváros közönségével a Városi Színház bérleti feltételeinek enyhítése érdekében és sikerült is keresztülvinnem azt, hogy a főváros ezentúl a 4 Erney Károly jelentésének szövege (csak a fontosabb részletek): „Kegyelmes Uram! Az állami színházak 1923/24. évi kiadásait és bevételeit kitüntető megbízásod értelmében átvizsgáltam és bekértem a színházaktól a jövő évre szóló aranybudget felállítását is. (...) A Városi Színház fenntartása csak abban az esetben ajánlható, ha a székesfővárosnak a bevételekben való részesedése lényegesen leszállíttattik; ez esetben reális alapon oly budget készíthető, hogy a deficit nem haladja túl azt a megmaradó személyi és dologi regie-t, amely szerződésekből és kötelezettségekből kifolyólag az előadások beszüntetése esetében is terhelné az állami színházakat. Az Operaház és a Nemzeti Színház aranybudgetje alapján a színházak igazgatósága mintegy 1 600 000 arany korona deficittel számol. Ezen budgetnek a bevételekre vonatkozó része olyképp számíttatott ki, hogy a helyáraknál egy 50-60%-os emelés vétetett alapul, a látogatottság pedig a múlt évinél circa 10%-kal alacsonyabban kalkuláltatott. Egy ilyen helyáremelés hatása a látogatottságra teljesen bizonytalan és csak akkor vihető keresztül, ha a többi budapesti színház ugyanerre a lépésre határozza el magát. (...) A kiadásoknál nagyobb reductiok volnának elérhetők és pedig: Az Operaháznál a fizetések elég magasaknak mutatkoznak; itt nincsen szükség általános emelésre, legfeljebb egyes kivételes esetekben bizonyos correctivumokra. A Nemzeti színháznál hasonlóképen lényegesen alacsonyabb fizetésemelések is elegendők volnának. A személyzet reductioja — különösen az Operaháznál és pedig mind a karnál, mind a magánénekeseknél és a karnagyoknál — nagyobb megtakarításokat eredményezne és különösebb sikerrel volna keresztülvihető, ha a munkaerők jobban kihasználtatnának. A szerződéseknek a fellépések számára vonatkozó része más módszer szerint volna megkötendő és pedig úgy, hogy a tagok nem havi X fellépésre, hanem évi bizonyos számú fellépésre köteleztetnének. (...) A fizetési lista és a fellépési statistika összehasonlítása érdekes képet nyújt arról, hogy egyes művészek minden fellépése milyen aránytalanul magas összegbe kerül. (...) A bevételeket, különösen a látogatottabb előadásoknál lényegesen lehetne fokozni azáltal, ha az ilyen előadásokra kiadott szabadjegyek száma megfelelően redukáltatnék az Operaháznál. (...) Fentiek figyelembevétele esetén a deficitet (...) 1 100 000-1 200 000 arany koronára lehetne leszorítani, mely összeg mindenesetre még mindig lényegesen felülmúlja az e célra előirányzott összeget (...) a Nemzeti Színház (és) az Operaház fenntartása is erősen magyar kulturérdek (...) szükséges volna, hogy a subventio összege megfelelően magasabban irányoztatnék elő, még esetleg egy „kulturadó" behozása útján is, mely adó nemcsak az állami színházak, hanem a nép- és magasabb oktatás, valamint a legkülönfélébb művészeti kiképzés céljaira is fordítandó lenne. (...) Budapest, 1924. június hó 23-án. Excellentiádnak tisztelő híve: Erney Károly „ 47